Elköltöztünk

2012 január 25. | Szerző:

 Új címünk:

http://elettorokorszagban.blogspot.com/

Címkék:

Házasodni akarok !!!

2012 január 25. | Szerző:

 Itt valahogy életcél a férjhez menés / nősülés, sokkal inkább, mint Európában (nem a párkapcsolat megléte, hanem a tényleges papír), olyannyira, hogy egész tv programok épülnek ezekre az igényekre. A leghíresebb az ATV-n hétköznap délutánonként az Esra Erol által vezetett Esra Erol´da evlen benimle (vagyis házasodj velem Esra Erolnál).


Egy darabig én is figyelemmel kísértem az ott történteket és egész meglepő dolgokat figyeltem meg. A stáb és a nekem nagyon szimpatikus Esra Erol egy kis családdá nőtte ki magát a műsorba jelentkezőkkel. Sok résztvevő számol be arról, milyen kedvesek, segítőkészek a stáb tagjai, mennyire akarják, hogy a jelentkezők megfelelő párt találjanak.
A műfaj maga a Való Világ-szindróma egyik példája: senki sem nézi, az elmondások szerint, de mégis mindenki tudja mi történik a műsorban. Azt vettem észre, hogy az Esra Erol előtti programok a lenézett kategóriába voltak sorolva, a műsorvezetők is kicsit lenézően bántak a műsorban szereplőkkel, holott egy valós, létező igényt elégítettek ki. Ő, Esra Erol volt szerintem az első, aki ki merte mondani, hogy akinek nem tetszik ne nézze, ő igenis szereti, és a kellő tisztelettel és alázattal csinálja a műsort.

De mi is történik a műsorban?
Bárki jelentkezhet a program internetes vagy facebook oldalán (telefonon is), aki férjet, feleséget szeretne. A jelentkezők egy része aztán a stúdióban foglal helyet, szerintem kb. 50-60 ember, és ezekhez a résztvevőkhöz kérők jelentkezhetnek (telefonon, e-mailben stb.), akik aztán a stúdióban megjelennek. Először egy paravánnal elválasztva, mindenki előtt beszélgetnek röviden, majd kinyitják a paravánt és a már korábban a stúdióban szereplő eldöntheti, hogy kívánja-e közelebbről megismerni a kérőt. Közben a stúdióban ülők (akik már hetek, hónapok óta is ismerhetik egymást) megjegyzéseket fűzhetnek az elhangzottakhoz, közben a képernyőre kiírják az éppen beszélő aktuális adatait (pl. Mehmet bey 32 éves, havi 1500 Lírát keres, számítógépes cégnél dolgozik, Isztambulban él) így mindenki tudja, hogy ő is feleséget keres, lehet jelentkezni kérőnek.

Ha úgy dönt a korábban már a programban szereplő, hogy jobban meg szeretné ismerni a kérőt, akkor elmennek inni egy teát (mi mást? 🙂 Ezután néhány nap múlva visszatérnek a stúdióba, a NAGY döntésre. Ilyenkor mondják el, hogy folytatják-e vagy sem a kapcsolatot. Aki nem találta meg a párját visszatérhet a műsorba és várhatja az újabb kérőket.
Az új jelentkezőkkel Esra Erol egy rövid interjút készít, ahol elmondhatják miért jelentkeztek (anyukám / a család ösztönzésére :), mit várnak egy házasságtól és röviden jellemezhetik magukat.
A stúdióban egy pszichológus is helyet foglal, aki tanácsot ad a jelentkezőknek, ha kérik.

Persze itt is, mint mindenhol a kapcsolatokban óriási drámákat, nagy szerelmeket láthatunk – itt egy kicsit talán még sötétebben és még habosabban. A törökök ebben is szeretnek túlozni 🙂
Láthatunk itt a 20-as évei elején járó lányt, aki a szüleivel él, nem dolgozik és a szülei már nagyon szeretnék, ha férjet találna, mert szerintük itt az ideje (!) vagy a 60-as évei elején járó, jól szituált török urat, aki Németországban él, de török feleséget szeretne magának, így jelentkezett a műsorba. De vannak elváltak, akik szeretnék újra megpróbálni és egészen fiatal fiúk (25-26 évesek) akiknek az anyukája úgy gondolja, ideje a fiúnak megnősülni (itt a család szereti jobban beleütni az orrát az ember privát életébe 🙂 
Volt szeretők / férjek, feleségek telefonálnak be és mondják el a jelölteket mindennek, családokat próbálnak kibékíteni, annak ellenére, hogy a lány nem ahhoz megy hozzá, akihez a család akarja – ilyenkor tagadja ki az apa a lányát élő adásban stb. stb. stb. Van dráma bőven, török módra, ez az esti török sorozat előszobája, bemelegítés – 90 perc tele könnyel és még nagyobb drámákkal 🙂

Az események csúcspontja azonban, amikor az itt egymásra talált pár egy rövid (!) együttjárós időszak után a stúdióban házasodik össze, ahol maga Esra Erol az egyik tanú. Maga Esra Erol is ebben a stúdióban kelt egybe férjével Ali Özbirrel, akivel ma már egy 4 hónapos kisfiuk van. Természetesen azt is a műsorban jelentette be, hogy terhes.


Ami számomra furcsa a műsorban, hogy egészen fiatalok is jelentkeznek és hogy mindjárt házasságról esik szó.  A megismerkedés másnapján már mennek családot látogatni, majd intézik a papírokat az esküvőhöz…  Jól emlékszem, nálunk és más európai országokban is voltak korábban hasonló műsorok (Love at first sight stb.) de azokban inkább csak egy kapcsolat indult, nem rögtön arról volt szó, hogy hajlandó-e a hölgy Isztambulból Antalyába költözni egy házasság esetén.
Ezt a jelenséget én azzal magyarázom, hogy itt általában nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az ember házas legyen. Szinte életcél ez az állapot és kicsit furcsának tartják, ha valaki nem akarja. Ahogy az se teljesen érthető számukra, ha valaki nem akar gyereket. Persze ez is változik a nők önállósodásával, de sokkal lassabban, mint Európában.

A hölgy, Esra Erol, nagy szociális érzékenységről tett és tesz tanúbizonyságot: a műsor mellett könyvet írt a nők elleni erőszakról, erdőket ültet, könyvakciókat szervez, amiben be lehet küldeni az általunk már elolvasott könyveket, amiket szegényeknek osztanak szét. Leghíresebb akciója a kék kupak akció, amiben a műanyag vizes palackok kupakjait kell beküldeni a műsorba, amiből a stáb kerekesszékeket vásárol mozgássérülteknek.

Címkék:

Kalandjaim a török konyhában 2. rész

2012 január 19. | Szerző:

 Az első részben leírt sikeres közös főzést a szomszédokkal nem követte több.
Egy nagy szállodában dolgoztam ugyanis, ahol a vendégekkel együtt a
büféből ehettünk, így nem éreztem késztetést arra, hogy otthon főzzek.
Később is bármikor bemehettem azokba a szállodákba, amelyekkel
dolgoztunk (majdnem az összes Marmarisban) és bármikor első osztályú
török és nemzetközi ételeket ehettem, teljesen ingyen. Kedvencem a Magic
Life volt, a munkabeosztásomat mindig úgy csináltam, hogy a reggelit és
a vacsit lehetőleg ott tölthessem. Így nagyon sokáig nem főztem otthon.

Aztán Izmirbe kerülve megszűntek ezek a kiváltságok.
Egy darabig éttermekbe jártunk, mert az európai árakkal összehasonlítva
még az is nagyon olcsó volt ( 2 ember 15 Lírából meg tudott vacsorázni,
egy Euró pedig 2,35 Líra most éppen). Aztán egy idő után macerássá vált
ez is, meg az ember szeretné az otthoni meleget, légkört és az otthon
készített ételek illatát, így lassan-lassan elkezd otthon főzni. Hát mi
megegyeztünk: ha sikerül az aznapi menü otthon eszünk, ha nem hát
elmegyünk valahova ( a környékünkön is megszámlálhatatlan sok lokanta,
étterem működik, kedvencünk az Özurfa étterem a sarkon autentikus kebabokkal, pidével és desszertekkel, árban is nagyon jó).

Na, igen ám, de hogy álljunk neki a főzésnek?
A szükséges eszközök beszerzése után jöhet az internet, az ottani
receptekkel meg a szomszéd néni és a család többi női tagja, akik
lelkesen magyarázták mit hogyan. Egy-egy családi látogatás után az éppen
elfogyasztott ételek neve (nekem, aki nem itt nőtt fel ez sem
egyértelmű, ugye) majd elkészítése stb.
Így aztán szép lassan olyan ételek kerültek az asztalra, mint a csicseriborsó-pörkölt (otthon nem is tudtam hogy néz ki a csicseriborsó), olívás zöldbab, amit szintén nem készítünk otthon. Egyszer kipróbáltam Magyarországon, de az íz valahogy nem olyan lett, mint itt.

olívás zöldbab

Majd később az olívás, zöldséges articsóka, padlizsános muszakka, pikáns póréhagyma bulgurral, és nagy kedvencem a sült, töltött padlizsán.

pikáns póréhagyma bulgurral

 
Aztán az ember lánya egyre merészebb lesz, úgyhogy ma már ázsiai, olasz
és egyéb konyhákkal is próbálkozom, nagy sikerrel. Sok hozzávaló kapható
itt is, de rendszerint összetevők egész seregével térek vissza egy-egy
magyarországi, ausztriai látogatás után.
Áttértünk a teljes kiőrlésű termékekre, kenyérből is csak a rozskenyeret
fogyasztjuk, abból is nagyon keveset (75 dkg hetente kettőnknek) és hús
helyett inkább szóját használunk.
Szerencsés vagyok, hogy az ország ezen részén a mediterrán konyhát tanulhattam meg, ami rengeteg zöldséget és olívát használ.
Nagyon szeretem Elif blogját, aki remek török ételek készít és adja közre receptjeit magyarul.

Címkék:

Békés ünnepeket mindenkinek! – Mutlu yıllar!

2011 december 23. | Szerző:

 Nos, az ünnepi készülődés első fázisaként 2 napja elkészült a mézeskalács tésztája, és azóta a hűtőben pihen. Tegnap egy főpróbát tartottam, és jelentem ma is omlós, puha a kisütött süti (természetesen fémdobozban tároltam).
Úgyhogy ezúton megosztom a receptet azokkal, akik kíváncsiak rá (természetesen nagyi receptje):

Hozzávalók:
45 dkg liszt (én teljes kiőrlésűt használtam)
14 dkg porcukor
1,5 dl méz
1 dl tej
5 dkg vaj
2 egész tojás + 1 tojás a kenéshez
fél evőkanál szódabikarbóna
fűszerek ízlés szerint, én fél ek. fahéjat, fél ek. őrölt gyömbért és fél ek. őrölt szegfűszeget használtam, de otthon lehet venni kész fűszerkeveréket (nagyon finom bele még a kardamon is)

a díszítéshez:
1 tojásfehérje
20 dkg porcukor
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
1 teáskanál citromlé / ecet
csipet só

A mézet, fűszereket, vajat és tejet addig melegítjük, amíg a vaj elolvad.
A lisztet (miután átszitáltuk), szódabikarbónát, porcukrot, 2 tojást összegyúrjuk a mézzel (lehet, hogy még vesz fel lisztet, ez a liszt minőségétől is függ).
Miután ruganyos tésztánk keletkezett, elfelezzük, folpackba csomagoljuk és 1-2 napra hűtőbe tesszük.

Lisztezett gyúródeszkán 4-5 mm vastagra nyújtjuk és formákat szúrunk belőle, a tetejüket felvert tojással megkenjük. 180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 8-10 perc alatt készre sütjük.
A díszítéshez használhatjuk a hagyományos módszert: a tojásfehérjét a hozzávalókkal kemény habbá verjük, majd kidíszítjük vagy ebbe a habba beleforgatjuk a kész sütiket és a sütőben rövid ideig sütjük még, hogy a hab megkeményedjen.

a kisült mézeskalácsok még díszítés nélkül

Karácsony – török (és egyéb) módra

2011 december 21. | Szerző:

 Az egyik Egyiptom volt jópár évvel ezelőtt. Ott egy sajátos, általam csak tudatzavarosnak nevezett karácsonyt láttunk. Mivel a lakosság nagy része muzulmán, de vannak keresztények is, ismerik a karácsonyt, de nyilván nem ünneplik hivatalosan. Az ottani keresztények a koptok, akik ortodox keresztények és az ókori keresztények leszármazottai.
A turisták által látogatott területeken (elsősorban Sharm el Sheikhben) mindenhol karácsonyi díszítés, karácsonyfa stb. és mindent be lehet szerezni, ami a karácsonyhoz kell, még disznóhúst is (igaz a disznóhúst áruló hentest kiközösítik a többiek, nem is ott van a boltja, ahol a többié. Ő leginkább a turistáknak és az ott élő külföldieknek árul. Jobban is él a többinél 🙂 De Sharmban nem él helyi lakosság, csak dolgozni mennek oda a helyiek. A legjobb pedig az általam hazaküldött, szintén tudatzavaros képeslap volt: a sivatagban, a Nílus szeli át a képet középen, balról Tuthanhamon fáraó teljes harci díszben üdvözli a jobbról érkező télapót, háttérben a szent növény, a papirusz és természetesen a piramisok, mi más? Sajnos már nincs meg ez a lap (2004-ben küldtem). Viszont itt egy fotó, ami érzékelteti a kissé tudatzavaros helyzetet: teve és télapó (hja, ha nincs hó és szán, jó a teve is):

forrás: http://www.touregypt.net/featurestories/christmas.htm

vagy valami  ilyesmi se rossz:

forrás: flickr

Viszont fürdeni a 26 fokos tengerben karácsonykor – nagy élmény 🙂

A másik, kicsit másmilyen karácsonyi készülődést itt, Törökországban tapasztalom – ez az első karácsonyom itt (eddig mindig hazamentünk).
Nos, itt (az ország nyugati részén) mindent meg lehet venni, ami a készülődéshez kell (disznóhús is lenne, van hentes a városban, aki árul). TéDé blogjából tudjuk, hogy keleten nem ez a helyzet. Cybermacstól pedig azt, hogy a díszítést, már novemberben elkezdik és tulajdonképpen egész évben megmarad 🙂
Az első sokk azonban csak ma ért, amikor a legnagyobb KIPA (helyi Tesco) áruházba látogattunk. Vannak ugyan kisebb boltok az utcánkban (valami 6 db) és ott is lehet hasonló termékeket vásárolni, de amit ma láttam, az felveszi a versenyt az otthonival: mindenhol, több sornyi karácsonyi dísz, karácsonyfa stb.

karácsonyfa minden mennyiségben és méretben

karácsonyfadísz minden színben, méretben és mennyiségben

ajándékok – itt újévi ajándéknak hívják

angyalkák

további angyalkák
és a Télapó

szilveszteri kellékek

Nos, itt nem karácsonyfa, hanem újévi fa van, vagyis az új évet ünneplik vele, ugyanúgy ajándékokkal a fa alatt, de valahogy mégis a Noel Baba, vagyis a télapó hozza az ajándékot (aki egyébként, természetesen török eredetű, mi más – a Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. És Myra a mai Törökország területén fekszik, Antalya tartományban.)

Az IKEA is úgy hirdeti magát – télapókkal – hogy náluk minden kapható, ami az újévi ünnepekhez kell.
… és van török Jingle Bells is, melyben a télapó elmondja, hogy ő Antalyából származik, a kéményen keresztül észrevétlenül belopakodik és megajándékozza a gyerekeket. Hosszú szakálla és nagy hasa van.

Nos, természetesen nekünk is lesz fánk, amit eredetileg szerettünk volna megvenni (nem élő fa, bár pont tegnap láttam a híradóban, hogy lopják a fenyőfákat az erdőből az újévi faállítás miatt) de a szomszédban lakó unokatestvérnek van egy, amit ő, helyhiány miatt nem állít fel az idén (tavaly már novemberben állt egészen áprilisig). Így komplett fát kaptunk, díszekkel, égősorral stb. A hangulat már megvan, díszítés a lakásban, a hűtőben pihen a mézeskalács tésztája és szaloncukor is került otthonról 🙂

Címkék:

Egy eddig általam ismeretlen török kávéfajta – saray kávé

2011 december 18. | Szerző:

A minap, szokásos vasárnapi reggelink (brunch) után kurd barátunk, a kávézó tulajdonosa meghívott bennünket egy különleges kávéra, az ő elmondása szerint a kávé neve kervansaray kahvesi, vagyis karavánszeráj kávé és az ő vidékükön, Şanlıurfában hagyományosan fogyasztott kávéfajta.
Néztem nagyot – egyrészt nem ismertem ezt a kávét, másrészt nem szeretem a török kávét, amiről előttem Lara már sok szépet és jót írt, de nekem nagyon nem ízlik, mivel cukor nélkül nagyon keserű, cukorral nem szeretem, mert csak egy kicsit édesíti meg az amúgy is nagyon keserű, iszonyúan forró italt. A zaccot még elviselném. Van a rágós változat, sakızlı, de ott is csak kicsit érzem a rágót, a keserű íz mindent elnyom.

De ugye tudjuk jól, a meghívást nem illik elutasítani – így nem mondhattunk nemet.

Ezek után nagyon meglepődtem azon, amit felszolgáltak:
gyönyörű réz kávéscsészében, amiben egy porcelán csésze ült, és egy réz kupakja is volt, csodásan habos kávé. Az illata ínycsiklandó és kóstolás után édes, selymes ízű kávéíz marad a szájban, ami minden édesítőszer nélkül édes. Sehol a már ismert keserű íz.

réz csésze

habos kávé

A meglepetés tovább folytatódott: a hab fogyasztás közben sem tűnt el, ahogy általában a török kávé esetén.

a hab fogyasztás közben sem tűnik el

A kávét ugyanúgy csak a zaccig szabad inni, hiszen ugyanúgy készül, mint az ismert török kávé, vagyis a kávét egyazon edényben főzik fel a vízzel (van ahol víz helyett tejjel készül). Viszont ebből a zaccból nem lehet jósolni, mivel sokkal lazább, vizesebb, mint az ismert török kávézacc.

ebből a zaccból nem lehet jósolni

Természetesen kíváncsiak voltunk, mit is ittunk. Ahogy meghallottam a menengiç kahvesi (terpentin pisztácia terméséből készült kávé) szót, rögtön eszembe jutott TéDé blogja, aki egyszer már írt erről a kávéfajtáról. Kezdtem is volna, hogy igen-igen egy magyar lány Diyarbakırban stb., amikor is felszisszentek: Şanlıurfában másképp készül és a következő onnan érkező családtaggal természetesen mi is kapunk egy csomagot 🙂
Ott ugyanis nem csak a terpentin pisztácia kerül bele: azon kívül damla sakızı (vagyis a rágógumi fa termése), keçiboynuzu (szentjánoskenyérfa termése), sahlep (egy orhidea virága) és csokoládé is.

Amint megkapom a családtaggal érkező csomagot ki is próbálom 🙂

Címkék:

November 10. – Atatürk halálának évfordulója

2011 november 10. | Szerző:

 A hihetetlen török egy olyan államot és nemzetet hozott létre pár év
alatt, ami eddig senkinek sem sikerült. A családunkban a nemrég meghalt
nagypapa még látta őt Manisában élőben és emlékszik, amikor a modern
török hadsereg katonái fogták őt gyerekkorában és az imám iskolából
állami iskolába vitték, hogy ott világi tudományokat, török (és nem
arab) írást tanulhasson – hogy később rendőr, állami alkalmazott
lehessen, bejárhassa Európát. Mikor mutattuk neki a Velencében készült
fotóinkat, papi emlékezett a Szt. Márk térre.

November 10-én délelőtt 09 óra 5 perckor megáll az élet Törökországban – Atatürk halálára emlékezünk

1929-ben egy indiai maharadzsa imaszőnyeget ajándékozott Atatürknek. A szőnyegen tíz krizantém között egy óra 9:07 percet mutat. Atatürk november 10-én halt meg (törökül a krizantém neve kasımpatı, melyből a kasım
jelentése november), méghozzá kilenc óra öt perckor. Tudósok szerint
azonban az agy a szív leállása után még két percig él, így Atatürk
tulajdonképpen 9:07-kor távozott el örökre.

A film itt látható

Még egy török találmány

2011 október 31. | Szerző:

 Egy újabb eredeti találmány

Címkék:

Sünnet – avagy a fiúk körülmetélése és a buli

2011 október 4. | Szerző:

 Ahogy otthon az ősz a szüret ideje, úgy itt a sünnet (szünnet) vagyis a
fiúk hagyományos körülmetélésének szezonja. Mielőtt bárki felkiáltana,
hogy jaaaj és júúúj, ezek a barbár törökök már megint mit csinálnak,
néhány ok miért is jó fiainkat körülmetéltetni:
az orvosok 2 éves kor előtt vagy 6 éves kor után és a pubertás kezdete
előtt javasolják a művelet elvégzését. Azokban az országokban (általában
muzulmán országok, de a zsidóknál is elvégzik ezt, illetve Amerikában
is sok férfi – 85% – ráveszi magát a műveletre) ahol a férfiakat vallási
vagy egyéb okokból körülmetélik bizonyítottan alacsonyabb a férfiaknál a
húgyúti megbetegedések száma, a szexuális úton terjedő betegségek
előfordulása és a péniszrák. És mivel a férfiak szoros kapcsolatban
élnek a nőkkel, mi is profitálunk belőle: alacsony a HPV és a méhrák
előfordulása is. Ezeket ugyanis bizonyítottan vírusok okozzák, amik a
férfiakon nem vagy csak ritkán okoznak panaszokat, a nőknél sokkal
inkább.
Kis anatómia, mivel sokan azt hiszik a pénisztestből távolítanak el egy darabot. Nem így van.
A wikipédia ezt írja: a körülmetélés a fityma egészségügyi,
vallási okok, vagy egyéb meggyőződés miatt végrehajtott orvosi
eltávolítása. Körülmetélés során a fitymát sebészi úton, helyi
érzéstelenítés mellett teljesen eltávolítják, így az nyugalmi esetben
sem borítja a makkot.

Ezen fórumon nem kívánok vitát nyitni arról jó-e ez vagy sem a fiúknak,
férfiaknak (talán kitalálható írásomból, mit gondolok én erről a
témáról), tény, hogy ez itt, ebben az országban a hagyomány és minden
muzulmán férfi előbb utóbb átesik rajta.
Régen, (sok helyen ma is) általában a kisebb falvakban, csoportos
sünnetet (toplu sünnet) tartottak, amikor is egy képzett egészségügyi
szakembert (vagy a helyi mészárost ha más nem volt) felkértek a
feladatra. A fiúkat felsorakoztatták egy sorba, ő pedig, kezdve az
elején … nyisssz nyisssz nyisssz végigment a soron. A lányok pedig
örültek és kuncogtak, hogy nekik nincs mit levágni 🙂

toplu sünnet
(forrás: www.haber34.com)

A módosabbak fiai már egyenként estek át a szertartáson
vagy esetleg a fiútestvérek együtt és utána óriási bulit csaptak, ahol a
fiúkat királyfiruhába öltöztették, egy ágyba fektették (mivel az a
bizonyos rész fáj ugye) és az egész nagy török család (mind a 634 fő)
odajárult a frissen avatott “férfihez” és arannyal vagy pénzzel
ajándékozták meg. Ezt az aranyat aztán a család összegyűjtötte és a fiú
esküvőjére és annak borsos költségeire megtartotta. (Írtunk arról
korábban, hogy mi mindent kell ebből az alkalomból a fiú szüleinek
fizetnie – tulajdonképpen mindent 🙂

Majd óriási csinnadratta közepette felvonulnak a falu / város utcáján. A
minap a mi házunk előtt is volt egy ilyen felvonulás – lovasszekérrel, a
4 milliós Izmirben…

forrás: aktivhaber.com

Persze a buli ellenére is van olyan, akit a fáról kell leszedni, mert ijedtében oda menekült 🙂

fájni fog …
forrás: habervitrini.com

Sok helyütt ez az ünnep felér egy lagzival, a törököknél
elmaradhatatlan túlzásokkal, giccses meghívókkal a nagy török
családnak:

meghívó
forrás: yumak.net

A sünnetkor viselt véres ruhát a család megtartja, nálunk is megvan még a
sok-sok évvel ezelőtti darab, hiszen úgy tartják ezzel válik férfivá a
fiú. Bár az emlékek nem annyira felemelőek ezzel kapcsolatban 🙂

Manapság már létezik az a variáció, amikor, mint például nálunk is az
unokaöcsiknél a családban, egy másik műtéttel együtt kicsi korban
elvégzik a műveletet, nem is emlékszik rá a gyerek és később már csak az
ünneplés marad. Így nem okoz nekik traumát.
Itt így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de minden fiút megszabadítanak a feleslegesnek tartott testrésztől 🙂

Címkék:

Szabadságra mentünk!

2011 augusztus 12. | Szerző:

Kedves Mindenki!

Jól megérdemelt nyári szabadságunkat töltjük, elmenekültünk a török
hőség elől az Alpokba, ősszel újabb blogbejegyzésekkel jelentkezünk.

Addig is mindenkinek jó nyaralást – menjetek Törökországba :))

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!