Egy barátnőm vetette fel a napokban – miutan érzékletesen és szerinte viccesen elmeséltem neki egy itteni török, elég unalmas és alkohol nélküli lagziban valo részvételemet – hogy irhatnék otthoni ujsagokba itteni élményeimröl vagy ha azt nem is hat csinaljak blogot.
Akkor elkezdtek szarnyalni a gondolatok… eszembe jutottak apro, vicces vagy éppen furcsa történetek, amik az elmult 8-9 évben történtek velem itt vagy amikröl csak hallottam. Mar gondolatban meg is fogalmaztam hogyan lehetne izgalmasan, mégis az europai fülnek érthetöen elöadni hogyan is élünk itt közel 72 millioan (vagy inkabb minusz egy fö, hiszen nekem – még – nincs török allampolgarsagom, de a szivemben a magyar mellett töröknek is érzem magam, olyan 70-30%-ban a magyar javara 🙂 Ez itt nem is furcsa senkinek, mindenki elfogadja, hogy egy idegen is érezhet ”törökül” ).
Az ”itt” az én esetemben Törökorszagot, azon belül is Izmirt, ezt a hatalmas (közel 4 millios) modern és elbüvölö mediterran, tengerparti varost jelenti. Aki bövebbet szeretne tudni rola, nézze meg a Wikipédiat vagy egyszerüen irja be a gugliba Izmir. Hihetetlen mediterran hangulat …
Engem folyamatosan lenyügöz ez a varos leginkabb azzal, hogy a (még bennem is élö) elöitéletek ellenére mennyire modern és mégis emberi. Furcsa dolog ez, attol függ milyen szemszögböl latjuk: paromnak (aki vérbeli izmiri vagy törökül izmirli, itt született és az elsö egyetemet leszamitva itt éli egész életét, ha 1 hétnél tovabb van Europaban vagy Amerikaban nem nagyon birja, vagyik vissza 🙂 tehat az ö legnagyobb aggodalma velem kapcsolatban, ha kimegyek az utcara az, hogy az itteni férfiak ne bamuljanak (sok az öküz vagyis a szo szerinti forditasban ”ökör” itt, szerinte) vagy hogy udvariasak legyenek velem a metron, engedjenek elöre stb. Mindig meg is kérdezi, ha hazaérek, hogyan zajlott az utazas, illedelmesek voltak-e velem stb. Ez szamomra elég furcsa volt az elején, hiszen ha Budapesten sétalnék egyedül valoszinüleg nem ez lenne a legnagyobb problémam, sokkal inkabb az, hogy kirabolnak-e vagy megeröszakolas nélkül hazaérek-e…. Az elején elég rendesen meg is ijesztett vele, mondvan Izmir nem biztonsagos stb. de aztan mikor rajöttem, hogy nala ez ”csak” ezeket jelenti, azota sokkal nyugodtabb vagyok.
Így kezdődött …
2011 január 9. | Szerző: izmirli
Egy barátnőm vetette fel a napokban – miutan érzékletesen és szerinte viccesen elmeséltem neki egy itteni török, elég unalmas és alkohol nélküli lagziban valo részvételemet – hogy irhatnék otthoni ujsagokba itteni élményeimröl vagy ha azt nem is hat csinaljak blogot.
Akkor elkezdtek szarnyalni a gondolatok… eszembe jutottak apro, vicces vagy éppen furcsa történetek, amik az elmult 8-9 évben történtek velem itt vagy amikröl csak hallottam. Mar gondolatban meg is fogalmaztam hogyan lehetne izgalmasan, mégis az europai fülnek érthetöen elöadni hogyan is élünk itt közel 72 millioan (vagy inkabb minusz egy fö, hiszen nekem – még – nincs török allampolgarsagom, de a szivemben a magyar mellett töröknek is érzem magam, olyan 70-30%-ban a magyar javara 🙂 Ez itt nem is furcsa senkinek, mindenki elfogadja, hogy egy idegen is érezhet ”törökül” ).
Az ”itt” az én esetemben Törökorszagot, azon belül is Izmirt, ezt a hatalmas (közel 4 millios) modern és elbüvölö mediterran, tengerparti varost jelenti. Aki bövebbet szeretne tudni rola, nézze meg a Wikipédiat vagy egyszerüen irja be a gugliba Izmir. Hihetetlen mediterran hangulat …
Engem folyamatosan lenyügöz ez a varos leginkabb azzal, hogy a (még bennem is élö) elöitéletek ellenére mennyire modern és mégis emberi.
Furcsa dolog ez, attol függ milyen szemszögböl latjuk: paromnak (aki vérbeli izmiri vagy törökül izmirli, itt született és az elsö egyetemet leszamitva itt éli egész életét, ha 1 hétnél tovabb van Europaban vagy Amerikaban nem nagyon birja, vagyik vissza 🙂 tehat az ö legnagyobb aggodalma velem kapcsolatban, ha kimegyek az utcara az, hogy az itteni férfiak ne bamuljanak (sok az öküz vagyis a szo szerinti forditasban ”ökör” itt, szerinte) vagy hogy udvariasak legyenek velem a metron, engedjenek elöre stb. Mindig meg is kérdezi, ha hazaérek, hogyan zajlott az utazas, illedelmesek voltak-e velem stb. Ez szamomra elég furcsa volt az elején, hiszen ha Budapesten sétalnék egyedül valoszinüleg nem ez lenne a legnagyobb problémam, sokkal inkabb az, hogy kirabolnak-e vagy megeröszakolas nélkül hazaérek-e…. Az elején elég rendesen meg is ijesztett vele, mondvan Izmir nem biztonsagos stb. de aztan mikor rajöttem, hogy nala ez ”csak” ezeket jelenti, azota sokkal nyugodtabb vagyok.
Oldal ajánlása emailben
X