Kezdjük a legrosszabbal, vagyis azzal, amit én utalok és haladjunk a legmodernebb felé.
Izmirben, nagyvaros lévén (az orszag harmadik legnagyobb varosa Isztambul és Ankara utan) sokféle tömegközlekedési eszközzel talalkozik az ember lanya lépten nyomon. Amit én a legjobban utalok az a dolmuş (ejtsd dolmus) magyarul iranybusznak lehetne forditani. A dolmuş törökül azt jelenti megtelt, ugyanis ezek csak akkor indulnak, ha tele vannak, tehat az ember lanya az indulo allomason var néhany percet.
Ezek a dolmuşok minibuszok, de lattam mar midit is, amik egy meghatarozott utvonalon közlekednek és mindenhol megallnak, ahol leintik öket. Ez ugye tilos (lenne), mert ezek is csak a hivatalos megallokban allhatnanak meg, de nem foglalkoznak vele a soförök. Ha persze rendört latnak, ami elég gyakran elöfordul azon az utvonalon, amin pl. én közlekedek (illetve mar csak közlekednék, mert közben megnyitottak tölünk nem messze a metrot, de erröl késöbb) akkor nem allnak meg, különben a rendör megbünteti öket. Kedvesem persze mindig mérgelödik, hogy ebben az orszagban senki sem tartatja be a törvényeket és ez is persze a kormany hibaja – dehat fejétöl büzlik a hal ugye. Egyébként igaza van ( a közeli csaladban van közlekedési rendör, aki egykoron egy varos rendörfönöke is volt, ugyhogy szerinte is régebben jobb volt a helyzet – dehat az egész csalad megrögzött ellenzéki ). Egyszer dolmuşsal jött haza és a soför rengeteg utast vett fel, söt még be is szolt az utasoknak, akik figyelmeztették, hogy ezt nem tehetné. Hazaért és felhivta a rendörséget, bemondta a rendszamot és hogy melyik iranyba megy a dolmuş. Gondolom meg is büntették.
Ö mindig nevelni szeretné a népet 🙂
Szoval a dolmuş egy rettenetes öskori talalmany. Régen, amikor kialakult, persze szükség volt ra, na de ma? Ezek ugyanis nem tartoznak bele az önkormanyzat altal üzemeltetett közlekedési halozatba, tehat a varosi buszokon hasznalt zseton vagy kartya nem érvényes rajuk ( a rendszerröl kicsit késöbb irok). Vagyis: ezek kvazi taxis engedélyt kapnak egy meghatarozott utvonalra és a buszon fizetünk. DE HOGYAN!
Utazo kimegy az ut szélére, hogy leintse az utiranynak megfelelö dolmuşt, ami azért elég gyakran közlekedik. Jön is egy, felszall (jo esetben talal ülöhelyet – persze allo utast tilos szallitani, de ezzel is csak akkor foglalkoznak, ha rendört latnak – vagyis ha annyi utasa van, amennyi ülöhely akkor nem vehetne fel több utast). Szoval leül ES a pénzt a többi utastarsaival elöreadatja, valahogy igy: megbökdösi az elötte ülö vallat, majd azt mondja: egy fö, xy allomasig, elöreadna kérem? Es ekkor az utastars elöreadja a pénzt a soförig (ha hatul ül az ember, akkor az egész buszon végigmegy a hullam), majd a visszajaro ugyanilyen modon jut el hozza.
Es SOHA nem csal senki, a soför mindig tudja ki fizetett. Ez persze elég veszélyes mutatvany is, hiszen a soför igy nem csak vezet, de pénzt szamol, visszaad és a visszapillanto tükörben figyeli ki az, aki még nem fizetett. Ja, és közben vezet, mint az örült.
A modernebb dolmuşsoförök néha alkalmaznak valakit a dolmuşon, aki beszedi a viteldijat, igy ezeken kicsit nyugodtabban ülhet az ember, a soför végülis csak vezet, massal nem kell foglalkoznia. Persze az is életveszélyes tud lenni. (A törököknek a miénknél sokkal kisebb a veszélyérzete eddigi meglatasom szerint.)
A viteldijat minden esetben központilag szabalyozzak, tehat nincs egymas ala igérgetés a dolmuşok között.
Ezeket a dolmuşokat probaljak visszaszoritani a varosokon belül, inkabb az alvovarosok és a nagyvarosok közti közlekedésre akarjak hasznalni, hogy aztan, aki bejön az agglomeraciobol dolgozni a varosba szalljon at metrora, buszra, hajora.
Tehat ez az a rendszer, amit utalok hasznalni.
Aztan van ennél egy kicsit jobb dolmuş, amit ugy hivnak taxi dolmuş. Ez egy személyauto (csak nem sarga, mint a taxik, hanem fehér) és szintén meghatarozott utvonalon közlekedik. A tetején, mint a taxik esetén, feltüntetik, melyik két varosrész között szallit utasokat. Ezeknek is van megallojuk, ahol utasra varnak. Ha összegyülik 2-3 fö mar indulnak is. Kicsit dragabb, mint a dolmuş, de olcsobb, mint a taxi, szintén központilag megallapitott tarifaval. Ezzel nem sok szerencsém volt, mivel ott, ahol mi lakunk nem közlekedik ilyen.
Na, és a kedvenc az önkormanyzati tömegközlekedés. Talan most sokan csodalkoznak, de itt nagyon jol szervezett a dolog (egy-két dolgot leszamitva).
A rendszer alapja az un. kentkart (szabadon forditva varoskartya).
Ha valakinek nincs kentkartja, akkor zsetont kell venni, de akkor dragabb az utazas. Tehat mindnekinek kentkartja van.
A rendszer nagyon jol müködik és ezaltal az üzemeltetök is értékes statisztikai informaciokhoz juthatnak, hogy jobbitsak a rendszert. Es jobbitjak is. A buszközlekedés és az abszolut kedvenc a hajoközlekedés
Az elején emlitettem, hogy nemrég (decemberben) nyitottak meg a metrot nem messze tölünk, igy most 1 ora alatt a reptérre tudunk érni, ami nagyon jo (a reptér pont a varos masik felén van). Mi annyira örültünk a metronak, hogy néha esténként felszallunk ra és bemegyünk a belvarosba, hogy egy teat megigyunk a Kordonon – ez Izmir hires tengerparti sétanya tele kavézokkal, ahol télen a teraszon lehet teazni (bar ezt mashol is meg lehet tenni, annyira enyhe az idö).
Amit viszont hianyolok a rendszerben az a menetrend. A buszmegalloban ugyanis nincs kiirva melyik busz közlekedik arra (ennek csak az interneten tudtam utananézni) és nincs menetrend sem. Ezt mondjuk lehetne javitani.