Az első részben leírt sikeres közös főzést a szomszédokkal nem követte több.
Egy nagy szállodában dolgoztam ugyanis, ahol a vendégekkel együtt a
büféből ehettünk, így nem éreztem késztetést arra, hogy otthon főzzek.
Később is bármikor bemehettem azokba a szállodákba, amelyekkel
dolgoztunk (majdnem az összes Marmarisban) és bármikor első osztályú
török és nemzetközi ételeket ehettem, teljesen ingyen. Kedvencem a Magic
Life volt, a munkabeosztásomat mindig úgy csináltam, hogy a reggelit és
a vacsit lehetőleg ott tölthessem. Így nagyon sokáig nem főztem otthon.
Aztán Izmirbe kerülve megszűntek ezek a kiváltságok.
Egy darabig éttermekbe jártunk, mert az európai árakkal összehasonlítva
még az is nagyon olcsó volt ( 2 ember 15 Lírából meg tudott vacsorázni,
egy Euró pedig 2,35 Líra most éppen). Aztán egy idő után macerássá vált
ez is, meg az ember szeretné az otthoni meleget, légkört és az otthon
készített ételek illatát, így lassan-lassan elkezd otthon főzni. Hát mi
megegyeztünk: ha sikerül az aznapi menü otthon eszünk, ha nem hát
elmegyünk valahova ( a környékünkön is megszámlálhatatlan sok lokanta,
étterem működik, kedvencünk az Özurfa étterem a sarkon autentikus kebabokkal, pidével és desszertekkel, árban is nagyon jó).
Na, igen ám, de hogy álljunk neki a főzésnek?
A szükséges eszközök beszerzése után jöhet az internet, az ottani
receptekkel meg a szomszéd néni és a család többi női tagja, akik
lelkesen magyarázták mit hogyan. Egy-egy családi látogatás után az éppen
elfogyasztott ételek neve (nekem, aki nem itt nőtt fel ez sem
egyértelmű, ugye) majd elkészítése stb.
Így aztán szép lassan olyan ételek kerültek az asztalra, mint a csicseriborsó-pörkölt (otthon nem is tudtam hogy néz ki a csicseriborsó), olívás zöldbab, amit szintén nem készítünk otthon. Egyszer kipróbáltam Magyarországon, de az íz valahogy nem olyan lett, mint itt.
| olívás zöldbab |
Majd később az olívás, zöldséges articsóka, padlizsános muszakka, pikáns póréhagyma bulgurral, és nagy kedvencem a sült, töltött padlizsán.
| pikáns póréhagyma bulgurral |
Aztán az ember lánya egyre merészebb lesz, úgyhogy ma már ázsiai, olasz
és egyéb konyhákkal is próbálkozom, nagy sikerrel. Sok hozzávaló kapható
itt is, de rendszerint összetevők egész seregével térek vissza egy-egy
magyarországi, ausztriai látogatás után.
Áttértünk a teljes kiőrlésű termékekre, kenyérből is csak a rozskenyeret
fogyasztjuk, abból is nagyon keveset (75 dkg hetente kettőnknek) és hús
helyett inkább szóját használunk.
Szerencsés vagyok, hogy az ország ezen részén a mediterrán konyhát tanulhattam meg, ami rengeteg zöldséget és olívát használ.
Nagyon szeretem Elif blogját, aki remek török ételek készít és adja közre receptjeit magyarul.
