Gyorsan az elején hadd mondjam el: pár éve azt se tudtam hol van a konyha 🙂 Nem mutattam különösebb érdeklődést a konyhai műveletek iránt, nem érdekelt mi történik a konyhában.
Aztán eljön az ember lányának életében az idő, amikor szeretne (de nem tud) otthon főzni. Na, ez nálam Törökországban következett be – ekkor lépett közbe a szomszéd néni. Történt ugyanis, jó pár évvel ezelőtt, hogy csöngetnek az ajtón és az alattunk lakó fiatal hölgy hív(na) engem hozzájuk, illetve az alattuk lakó anyósáékhoz – de akkor az én töröktudásom pár szóból állt. Nem értettem ugyan mit mond, de nem voltak idegenek, így miért ne – gondoltam. A lakásban az idős hölgy (egyszerűen csak teyze) már főzéshez felöltözve fogadott, rögtön a konyhába mentünk – ott pedig a szőnyegekkel borított földre ültünk. Előkerültek a kiskanalak, egy nagy tálban fahéj illatú rizs benne mindenféle zöldséggel, friss mentával, petrezselyemzölddel, kaporral és a két hölgy paprikákat, padlizsánokat, burgonyákat kezdett el megtölteni a rizzsel. Kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy a rizs félig főtt és ez lesz a vacsora. Néztem nagyot – nálunk ilyen étel nincs. De én is ugyanúgy töltöttem velük a zöldségeket – gondoltam izgalmas dolog sül majd ki ebből. Közben teát ittunk és ahogy tudtam (egy szótár segítségével) elmeséltem hogyan kerültem ide és ki vár otthon haza, van-e testvérem és ha igen ő mit csinál. A törökök nagyon érdeklődőek a másik magánélete iránt 🙂 Aztán ismét csak kézzel-lábbal arra kértek, hogy hozzak le én is egy lábost. Lehoztam. Abba is tettünk töltött zöldségeket majd a fiatalabb hölgy feljött velem a lakásunkba és a lábost megtöltötte vízzel, majd kb. 40 perc múlva visszajött ellenőrizni, hogy megfőttek-e a zöldségek. Aztán joghurtot, kígyóuborkát vett elő a hűtőből és pillanatok alatt fokhagymaillatú cacikot (dzsadzsikot) készített – ez illik ugyanis a vacsorához.
És hogy mit készítettünk aznap? Olívaolajos dolmát, aminek itt található egy édes változatú receptje (saját magam töltöttem fel). Ha ebből kihagyjuk a cukrot (illetve csak egy nagyon keveset teszünk
bele, mert olívás zöldségekhez egy pici mindig kell) valamint egy fél
csokor friss petrezselymet, kaprot és mentát teszünk bele kész is a nem édes változat.
Első kalandjaim a török konyhában
2011 május 9. | Szerző: izmirli
Gyorsan az elején hadd mondjam el: pár éve azt se tudtam hol van a konyha 🙂
Nem mutattam különösebb érdeklődést a konyhai műveletek iránt, nem érdekelt mi történik a konyhában.
Aztán eljön az ember lányának életében az idő, amikor szeretne (de nem tud) otthon főzni.
Na, ez nálam Törökországban következett be – ekkor lépett közbe a szomszéd néni.
Történt ugyanis, jó pár évvel ezelőtt, hogy csöngetnek az ajtón és az alattunk lakó fiatal hölgy hív(na) engem hozzájuk, illetve az alattuk lakó anyósáékhoz – de akkor az én töröktudásom pár szóból állt.
Nem értettem ugyan mit mond, de nem voltak idegenek, így miért ne – gondoltam.
A lakásban az idős hölgy (egyszerűen csak teyze) már főzéshez felöltözve fogadott, rögtön a konyhába mentünk – ott pedig a szőnyegekkel borított földre ültünk.
Előkerültek a kiskanalak, egy nagy tálban fahéj illatú rizs benne mindenféle zöldséggel, friss mentával, petrezselyemzölddel, kaporral és a két hölgy paprikákat, padlizsánokat, burgonyákat kezdett el megtölteni a rizzsel.
Kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy a rizs félig főtt és ez lesz a vacsora. Néztem nagyot – nálunk ilyen étel nincs. De én is ugyanúgy töltöttem velük a zöldségeket – gondoltam izgalmas dolog sül majd ki ebből. Közben teát ittunk és ahogy tudtam (egy szótár segítségével) elmeséltem hogyan kerültem ide és ki vár otthon haza, van-e testvérem és ha igen ő mit csinál. A törökök nagyon érdeklődőek a másik magánélete iránt 🙂
Aztán ismét csak kézzel-lábbal arra kértek, hogy hozzak le én is egy lábost. Lehoztam. Abba is tettünk töltött zöldségeket majd a fiatalabb hölgy feljött velem a lakásunkba és a lábost megtöltötte vízzel, majd kb. 40 perc múlva visszajött ellenőrizni, hogy megfőttek-e a zöldségek. Aztán joghurtot, kígyóuborkát vett elő a hűtőből és pillanatok alatt fokhagymaillatú cacikot (dzsadzsikot) készített – ez illik ugyanis a vacsorához.
És hogy mit készítettünk aznap? Olívaolajos dolmát, aminek itt található egy édes változatú receptje (saját magam töltöttem fel). Ha ebből kihagyjuk a cukrot (illetve csak egy nagyon keveset teszünk
bele, mert olívás zöldségekhez egy pici mindig kell) valamint egy fél
csokor friss petrezselymet, kaprot és mentát teszünk bele kész is a nem édes változat.
Oldal ajánlása emailben
X