Május 19. – Atatürk emléknap, a fiatalok és a sport napja
2011 május 19. | Szerző: izmirli
Kevés annyira öntudatos és nemzettudatos népet ismerek, mint a török (pedig éltem néhány országban eddigi életem során). Sok-sok nép (a legtöbb valószínűleg) nagyon büszke magára, de azt kevés helyen láttam (sehol), amit itt: ez nem párosul a többi nép lekicsinylésével, azzal a gondolattal, hogy MI többek vagyunk náluk. Itt ezt nem tapasztaltam.
Pedig a törökök nagyon rövid idő alatt óriási fejlődésen mentek át a múlt század első felében, aminek egyetlen ember, Mustafa Kemal Atatürk volt az ideológiai atyja.
Az első világháború után, a győztes hatalmak, ugyanúgy, ahogy Magyarországot, fel szerették volna osztani az akkori, már régen nem fénykorát élő, összezsugorodott Oszmán Birodalmat maguk között. Az utolsó padisah, VI. Mehmet (Vadettin) parancsot adott Mustafa Kemalnak, aki az első világháborúban a Çanakkale-i csatában jelentős katonai érdemeket szerzett és nemzeti hős lett, hogy utazzon el Samsunba, a Fekete-tengeren lévő kikötővárosba és verje le a szövetségesek elleni felkelést. Ezzel szemben Atatürk – akkor még “csak” Mustafa Kemal Bey – nem engedelmeskedett az utolsó padisahnak, 1919. május 19-én partra szállt Samsunban, hadsereget szervezett és 4 év alatt megszabadította az országot a betolakodóktól, és megalapította a modern Török Köztársaságot. Majd
rövid idő alatt olyan reformokat hajtott végre, amiket az akkori Európa
álmodni sem mert. Atatürk elvei a 21. században is követendő értékek.
Törökország az egyetlen olyan ország volt, aki felrúgta az első világháború után kötött igazságtalan békeszerződést és kivívta függetlenségét. Nagyon okosan be se lépett a második világháborúba – bár ezt Atatürk már nem érhette meg, de egy ugyanolyan okos, rátermett vezető, Ismet Inönü, nem volt hajlandó embereket feláldozni a semmiért.
Ha nálunk született volna egy Atatürk ….
Első kalandjaim a török konyhában
2011 május 9. | Szerző: izmirli
Gyorsan az elején hadd mondjam el: pár éve azt se tudtam hol van a konyha 🙂
Nem mutattam különösebb érdeklődést a konyhai műveletek iránt, nem érdekelt mi történik a konyhában.
Aztán eljön az ember lányának életében az idő, amikor szeretne (de nem tud) otthon főzni.
Na, ez nálam Törökországban következett be – ekkor lépett közbe a szomszéd néni.
Történt ugyanis, jó pár évvel ezelőtt, hogy csöngetnek az ajtón és az alattunk lakó fiatal hölgy hív(na) engem hozzájuk, illetve az alattuk lakó anyósáékhoz – de akkor az én töröktudásom pár szóból állt.
Nem értettem ugyan mit mond, de nem voltak idegenek, így miért ne – gondoltam.
A lakásban az idős hölgy (egyszerűen csak teyze) már főzéshez felöltözve fogadott, rögtön a konyhába mentünk – ott pedig a szőnyegekkel borított földre ültünk.
Előkerültek a kiskanalak, egy nagy tálban fahéj illatú rizs benne mindenféle zöldséggel, friss mentával, petrezselyemzölddel, kaporral és a két hölgy paprikákat, padlizsánokat, burgonyákat kezdett el megtölteni a rizzsel.
Kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy a rizs félig főtt és ez lesz a vacsora. Néztem nagyot – nálunk ilyen étel nincs. De én is ugyanúgy töltöttem velük a zöldségeket – gondoltam izgalmas dolog sül majd ki ebből. Közben teát ittunk és ahogy tudtam (egy szótár segítségével) elmeséltem hogyan kerültem ide és ki vár otthon haza, van-e testvérem és ha igen ő mit csinál. A törökök nagyon érdeklődőek a másik magánélete iránt 🙂
Aztán ismét csak kézzel-lábbal arra kértek, hogy hozzak le én is egy lábost. Lehoztam. Abba is tettünk töltött zöldségeket majd a fiatalabb hölgy feljött velem a lakásunkba és a lábost megtöltötte vízzel, majd kb. 40 perc múlva visszajött ellenőrizni, hogy megfőttek-e a zöldségek. Aztán joghurtot, kígyóuborkát vett elő a hűtőből és pillanatok alatt fokhagymaillatú cacikot (dzsadzsikot) készített – ez illik ugyanis a vacsorához.
És hogy mit készítettünk aznap? Olívaolajos dolmát, aminek itt található egy édes változatú receptje (saját magam töltöttem fel). Ha ebből kihagyjuk a cukrot (illetve csak egy nagyon keveset teszünk
bele, mert olívás zöldségekhez egy pici mindig kell) valamint egy fél
csokor friss petrezselymet, kaprot és mentát teszünk bele kész is a nem édes változat.
Olíva – a zöld arany
2011 április 9. | Szerző: izmirli
Az olajfa és az abból készült termékek, leginkább az olívaolaj, fontos alapanyaga a mediterrán konyhának. Törökország a olívatermelésben Spanyolország, Olaszország és Görögország után a 4. helyen áll.
Az országban 35 tartományban (a 81-ből) termesztenek olívát, jellemzően a Márvány-tenger, Égei-tenger, Földközi-tenger vidékén és az ország dél-keleti részén. A Fekete-tenger vidéke túlságosan csapadékos, így ott teát termesztenek. Abból literszámra iszik meg egy török naponta 🙂
Törökországban az olajbogyó termesztése 6000 éves múltra tekint vissza.
Maga a fa, (örökzöld) amin a zöld és a fekete bogyó terem akár 15 méter magasra is megnőhet, jellemzően vékony, ezüstös zöld levelekkel. Rendkívül ellenálló, sokáig él és a tűznek is nagyszerűen ellenáll – egy darabig. A gyökérzete rendkívül kiterjedt és akkor is képes újra nőni a fa, ha a felszíni része elpusztul. Néhány fa bizonyítottan több száz évet él. A legöregebbek közé tartozik egy Portugáliában található példány, a radiokarbonos kormeghatározás szerint 2000 éves. Kréta szigetén is él egy hasonló korú darab. Izrael és Palesztina területén is rengeteg 1600 – 2000 éves fa található.
Nincs külön fekete vagy zöld bogyót termő fa: ha a zöld bogyót a fán hagyják előbb-utóbb fekete bogyó lesz belőle. És a paprika se a fán terem a bogyóban …. 🙂
A növényt nem csak az olajáért, de a leveléért, a fáért és természetesen a bogyóért is termesztik. Ma már tudományosan igazolt az olajbogyó- és olívaolaj-fogyasztás jótékony hatása az emberi szervezetre. Emellett szappan is készíthető a bogyóból, aminek egyebek mellett magas az E-vitamin tartalma és különösen jó tisztítóhatással bír. De találunk ma már olívás krémet, sampont és tusfürdőt is.
 |
| Kézzel vágott szappan |
A fák szüretelése általában október-novemberben kezdődik és eltart egészen februárig-márciusig, egy fát csak 2 évente szüretelnek. Szerencsém volt egyszer részt venni egy ilyen szüreten Balıkesir tartományban Ayvalık városa mellett (Márvány-tenger vidéke, Leszbosz szigetével szomszédos terület) és elmondhatom egyáltalán nem egyszerű munka. Sőt a fejlesztőmérnök párom tervezett is már olyan szerkezetet egy cégnek, ami rázza a fát. Ezt a TÜBITAK (Török Tudományos és Technikai Fejlesztési Tanács) is támogatta.
A férfiak felmásznak a fára és erősen rázzák az ágakat, hogy a bogyók lepotyogjanak. A bogyók azonban nem eshetnek le a földre, mert akkor megsérülnek és rossz minőségű lesz az olaj, így egy sűrű hálót feszítenek a fák közé, hogy abba potyogjanak a bogyók. Ezután a bogyóknak 12 órán belül a sajtolóüzemben kell lenniük, hogy ne kezdjenek el rothadni.
A hagyományos eljárással először (mosás és szétválogatás után) gránitkövek között addig préselik (feltörik az olajbogyók héját), amíg a bogyók homogén, pépes masszává nem válnak. Fontos, hogy ez a mozzanat nem zárt rendszerben történik, mivel így a már kipréselt bogyók a levegővel érintkeznek. Ez lehet a titka annak, hogy a hagyományos eljárással készült olajnak finomabb az aromája.
Második lépésben, mivel a bogyókban még sok az olaj, a pépet összesűrítik és nyomás alatt sajtolják. Ez az első hidegen sajtolt olaj, amit törökül sızma-nak hívnak és úgy tartják ez az istenek elixírje. (Ez az extra szűz olívaolaj, aminek savszintje 1% alatt van.) Lehet ilyenkor meleg vizet adni hozzá, 2-3-szor még sajtolni, de az így keletkezett olaj nem túl jó minőségű. Ezt az eljárást manapság nem nagyon használják már.
Az így sajtolt levet egy darabig állni hagyják, dekantálják, hogy az olaj a vizes-olajos keverék tetejére ússzon. Innen származik a török mondás: feljön, mint az olívaolaj (nálunk hasonló mondás létezik talajvízzel).
A napfénytől távol érlelt olajat aztán pamutszűrőn átszűrik és palackozzák. Az ilyen falvakban leginkább 5-10-20 literes fém tartókba töltik. A fogyasztásra szánt olívabogyót 5-10 literes üvegekben a bogyó saját levében, valamint sós víz hozzáadásával tárolják.
Egy Isztambulban élő “kollégám” írását ajánlom arról, hogyan vándorolnak ezek az üvegek barátok között.
A törökök (és én is) odavannak az olíváért és nagyon sokrétűen fel tudják használni: salátákhoz, egytál ételekhez stb. A legjobb, amikor összekeverik a fekete és zöld bogyókat, öntenek rá olajat, chillipaprikát, mentát, meglocsolják friss citromlével, és sajttal, meg finom, foszlós fehér kenyérrel elfogyasztják. (Ugyanezt lehet paradicsommal és kígyóuborkával is, sőt a főtt tojással is.)
Az olívaolajjal készült zöldséges egytálételeket mindig 1-2 kockacukorral kell készíteni, a húsos ételek készítésénél, viszont nem ajánlott az olíva, mert nehéz tőle az étel.
Eladó az egész világ …
2011 április 8. | Szerző: izmirli
Hagyjuk most azokat a sztereotípiákat Törökországgal kapcsolatban, amikor a turista elmegy az antalyai, marmarisi ne adj Isten isztambuli nagybazárba és néhány liter tea elfogyasztása után boldogan tér vissza a szállodájába az eredeti(nek látszó) ilyen és olyan márkás holmikkal, repülő török szőnyegekkel.
Nézzük meg mi a helyzet, ha az egyszerű török vásárolni szeretne!
Az egyszerű török leginkább este, vacsi után vagy vasárnap ebéd után szeret vásárolni, így az üzletek egészen későig és persze vasárnap is nyitva tartanak.
Ha bemegyek egy fűszereshez és éppen olyan fűszert keresek, ami nincs, nem az a válasz, hogy nincs, hanem: abla, gyere vissza egy óra múlva, hozatok a másik boltból. Ilyen egyszerű. Olyan nincs, hogy nincs. Alkudni is sok helyen lehet – vagy meg lehet próbálni.
Nálunk az utcában (ez egy hosszú utca úgy hívják bulvar) szinte mindent meg lehet vásárolni: van élelmiszerbolt (5 db), bútorbolt, harisnya- és zoknibolt, lottózó, papír-írószer, cukrászda, japán bazár (olyan, mint a kínai otthon), sültcsirke árus, büfé, fürdőszoba-felszerelés bolt, pék, sajt bolt stb. és egy dzsámi is, de ott pénzért nem adnak semmit 🙂 Sőt még élő tyúkot is lehet venni – szerintem nincs engedélye az árusnak, az üzletnek fala sincs… viszont van járólap…
De nincs ő egyedül ezzel…
Délután 5 után megélénkül az utca és bővül a választék: megjelennek az utcai árusok. És hogy miért 5 után? Mert addig dolgoznak az önkormányzatnál azok, akik hivatottak (lennének) az ilyen engedély nélkül árusítókat ellenőrizni. Ők 5-kor leteszik a lantot, aztán szabad a pálya.
Van néhány elvetemült, aki 5 előtt is árul, de azokra elég sokszor lecsapnak és elkobozzák az árut. Nemrég egy fiatal férfi sírt-rítt az ellenőröknek, hogy ne tegyék, aztán megígérte, hogy többet nem jön – másnap megint ott volt.
A törökök szeretnek mindent részletre venni – de nem ám úgy, mint otthon: itt magával a(z 5-6) hitelkártyával (ami mindenkinek van) lehet akár élelmiszert is részletre venni. A boltban vásárláskor megkérdezik hány hónapos részletre szeretnél vásárolni. Így lehet az, hogy a heti bevásárlást 6 hónap alatt fizeted ki.
 |
|
| Egy illegális árus az utcánkban |
 |
| …. és a fiú, aki sírva kérte a rendőröket, hogy ne kobozzák el az árut – ismét articsókát árul a csomagtartóból és a másik illegális árussal beszélget |
 |
| A lakásunk melletti bútor (és minden mást is árusító) bolt, vele szemben a zárva tartó japán bolt |
Török Kávéházi Estek: “Atatürk és kora – A Török Köztársaság születése”
2011 április 1. | Szerző: izmirli
|
Érdekel a török kultúra, történelem, gazdasági helyzet, irodalom és A következő est témája: Atatürk és kora – A Török Köztársaság születése Előadó: Demeter Tamás Helyszín: Millenáris Park, Európa Pont (Haladási irány: a Millenáris Park bejáratától egyenesen haladva balra, a Dátum és időpont: április 6., szerda, 19.00 óra Az est többek közt az alábbi témákat öleli fel: Mi vezetett a Török Köztársaság megalakulásához? Kik voltak az ifjú A részvétel INGYENES! |
Mesir macunu – a török gyógyszer mindenre
2011 március 26. | Szerző: izmirli
Manisa tartomány (Izmirtől északra) székhelye Manisa város (kb. 50 km Izmirtől) minden év márciusának utolsó szombatján a Mesir macunu fesztiváljának ad otthont.
A Mesir macunu (vagy Mesir krém) története szerint Hafza Sultan, Törvényhozó Nagy Szulejmán édesanyja Manisában kórházat alapított és külliyét építtetett férje, Yavuz Sultan Selim emlékére. A külliye a dzsámival együtt épített épületeket jelöli – könyvtár, hamam, kervansaray, iskola, kórház stb. A komplexum vezetésével a Denizliből származó Merkez Efendit bízta meg.
A monda szerint nem sokkal a kórház elkészülte után Hafza Sultan megbetegszik. Merkez Efendi 41 gyógynövényből álló krémet készít és ezzel gyógyítja Nagy Szulejmán édesanyját, aki ezután a kórházban fekvő betegeket is a krémmel gyógyíttatja.
A krém egyre népszerűbb lett az emberek körében, de borsos ára miatt nem sokan tudtak hozzájutni. Így Hafza Sultan úgy döntött, hogy minden év márciusának utolsó szombatján a Sultan dzsámiból szórjanak Mesir macunut a nép közé. Ebből lett a Manisa Mesir Şenlikleri vagyis a manisai Mesir fesztivál. Ilyenkor újra eljátsszák a történetet, és a város vezetői apró csomagokat szórnak az emberek közé. Az élelmesebbek felfelé fordított nyitott esernyővel várják az égi áldást 🙂
 |
| Sultan dzsámi és a tömeg |
 |
| Mesir macunu dobálás |
 |
| Mesir macunu kicsiben |
A krém, ami tulajdonképpen nem is krém, mert nem külsőleg, hanem belsőleg fogyasztandó, vagyis megesszük, 41 gyógynövényből készül (ánizs, mustármag, köles, kókusz, gyömbér, feketebors, koriander, kömény, sáfrány, fahéj és annak virága, vanília, szegfűbors stb.) kicsit sűrűbb, mint a méz és jellegzetesen édes íze és fahéjillata van. Azt mondják, hogy mindenre jó (erősíti a szervezetet, javítja a látást, tisztítja a vért, a bélrendszert stb.) de a törökök szerint leginkább afrodiziákum 🙂 Napi egy kanál minden problémát megold!
 |
| Mesir macunu bolti kiszerelésben |
Çiğköfte (csíköfte) – nyers húspogácsa és lahmacun – török pizza
2011 március 26. | Szerző: izmirli
A Çiğköftében, ahogy a tatárbifsztekben is nyers hús van és a folyamat, ahogy összegyúrják a többi hozzávalóval (finomra őrölt bulgur, só, bors, őrölt kömény, hagyma stb.) kicsit megpuhítja a húst így fogyaszthatóbbá teszi. (Létezik hús nélküli változat is, abban a hús helyett főtt burgonya van.) A húst és a hozzávalókat egy speciális, nem egyenes aljú, kör alakú tepsiben gyúrják hosszú ideig, leginkább a férfiak, mivel ez a művelet erőt igényel. Azt mondják akkor jó, ha a plafonra dobva ott ragad 🙂
 |
| Çiğköfte gyúrása |
 |
| Çiğköfte tepsi |
Mikor készen van különféle módon formázzák (leginkább úgy, hogy egy kicsit a tenyerükbe tesznek és összeszorítják a tenyerüket, így az ujjak lenyomata megmarad), majd salátalevélbe vagy lavaş kenyérbe (otthon pitának hívjuk) csomagolva, citromlével, gránátalma sziruppal meglocsolva előételként fogyasztják.
 |
| çiğköfte |
Megkóstolhattuk a házi lahmacunt is, amit hívnak török pizzának is. Vékony, kör alakú tésztán húsos feltét, amit jól megrakunk zöldségekkel (friss petrezselyemzöld, friss menta, rukkola stb.) , meglocsoljuk citromlével, feltekerjük és jóízűen elfogyasztjuk 🙂 Mindehhez ayrant iszunk, házit persze biojoghurtból, amit a biopiacon lehet beszerezni.
 |
| lahmacun |
A nappali közepére terítettünk egy nagy asztalterítőt, körülültük és kezdődött a terülj-terülj asztalkám:
 |
| barátaink: Gülistan, Adnan és a fiaik Ali Eren (kicsi) és Yusuf Efe |
Majd igazi ceyloni teát ittunk – hármat, négyet, ötöt 🙂 Az édességre és a gyümölcsökre (ami szokás török vendégségben) már nem maradt hely a hasunkban …
Helyette házilag pörkölt, saját ültetvényből származó pisztáciát ettünk, mivel barátainknak pisztáciaföldjeik vannak Şanlıurfa-ban. Teljesen más íze van, mint a boltinak …
Marmaris
2011 március 25. | Szerző: izmirli
Törökországi életem első állomása volt Marmaris, az Égei-tenger partján – nekem a tenger gyöngyszeme.
Ma is az álmaim közé tartozik, hogy pár éven belül házat veszünk ott és a nyarakat ott töltjük, csak 3 órányi út Izmirtől.
Minden évben többször ellátogatunk ide és félúton ma is mindig megállunk Çine-ben, hogy megkóstoljuk a híres çöp şiş-t, nyársra húzott, apró, sült bárányhús falatkák, isteni fűszerekkel, grillen sült paradicsommal és hagymával, ayrannal …. hmmm isteni.
 |
| çöp şiş |
Az fog meg Marmarisban a mai napig is, hogy meg tudta őrizni kisvárosi jellegét a turistaáradat ellenére is. Antalya-régió mellett a második legfontosabb nyári nyaralóközpont, ahova a számtalan török mellett még több külföldi látogató is érkezik. De mégis Marmaris ma is elbűvölő kisváros.
Már akkor elkezdek örülni, amikor Gökovánál bekanyarodunk a Marmarishoz vezető egyetlen útra – lévén a város egy félsziget elején fekszik. Az utat egy darabig magas eukaliptusz fák kísérik majd a táj átvált mandarinligetté, ami különösen ősszel gyönyörű: a fák leveleinek mélyzöldje a köztük megbújó narancssárga mandarinokkal és az ég kékjével mindenkit elvarázsol.
 |
| régi út eukaliptusz fákkal |
 |
| mandarin fák |
Innen még 30 km. Aztán felkapaszkodunk a Marmarist ölelő hegyeken és végül, a tetőn megpillantjuk a várost a tengerrel.
 |
| Marmaris |
Ahogy beérünk a városba végigmegyünk a főutcán, egészen a tengerig, ahol Atatürk szobra áll, balra tőle a zárt bazár, ahol este kezdődik az élet.
 |
| Atatürk szobra Marmarisban |
 |
| bazár |
A bazárban minden kapható, ahogy más török bazárban is, de innen érdemesebb felmenni nappal a várba, este pedig a bar streetre, ami a bárok és diszkók utcája – itt reggelig lehet ropni, minden ízlésnek megfelelő zene van. Mi a Backstreet és a Greenhouse diszkókat látogatjuk, illetve még egy török diszkót, ahol a falon Efeszoszból vett szobrok vannak – most elfelejtettem a nevét, (mindig elfelejtjük 🙂 de tudom az utat 🙂 Előtte egy sör az egyik part menti sörözőben, beszélgetés barátokkal …
 |
|
| Marmaris vár |
 |
| Marmaris sétány – kilátás a várból, jobbra a bazár |
 |
| bar street |
Marmarisból nagyszerű szervezett kirándulásokon lehet részt venni Gökovába, Dalyanba (a híres Caretta Caretta teknősök költőhelyére), Efeszoszba, Pamukkaléba vagy egyszerűen bérelünk egy jeepet és bejárjuk a közeli hajóépítő falvakat (Bozburun), vízeséseket, kanyargós hegyi utakat. Mindenhol nagy szeretettel fognak fogadni bennünket.
Ha vízisportokra vágyunk esetleg raftingolni szeretnénk arra is van lehetőség.
De Marmarisból Görögországba is átmehetünk, Rodosz csupán egyetlen óra szárnyashajóval.
 |
| Bozburun |
Vasárnaponként mindig elmegyünk egy közeli étterembe falusi reggelit enni. Ez a kihagyhatatlan hagyományaink egyike, mint a çöp şiş Çine-ben 🙂
 |
| falusi reggeli Çetibeli-ben |
Így a turistaszezon közeledtével és az előfoglalási akciók idején érdemes megfontolni egy tengerparti nyaralást, ma már nagyon sok iroda indít chartereket Dalaman repterére.
Személyes tapasztalataim alapján első helyen a Magic Life Marmaris all inclusive szállodát ajánlom mindenkinek. A szálloda konyhája mellett a fekvése is rabul ejt mindenkit, egy gyertyafényes vacsoránál a teraszon Marmaris csodás látványában gyönyörködhetünk.
Színvonalas szolgáltatásokat nyújt még az Aqua szálloda İçmeler-ben illetve a Mares vagy a Marmaris Palace szállodák is.
Trója tánc show, Papp László Budapest Sportaréna, 2011.03.08
2011 február 26. | Szerző: izmirli
Ha eddig azt gondoltuk, hogy Homérosz híres története a Trójai háború csak egy görög színpadon, vagy egy hollywoodi szuperprodukcióban kelhet igazán életre, hát tévedtünk! A világhírű történetet most egy török tánccsoport a színpadra viszi. A sztorit több mint 70 táncos kelti életre. Lesd meg, hogy fest a török Brad Pitt!
Trója tánc show, Papp László Budapest Sportaréna, 2011.03.08
(Figyelem! A turkinfo.hu szerkesztősége kapcsolatba lépett a rendezvény
szervezőivel: ennek eredményeképpen a turkinfó baráti-köre 15 %-os
engedményt kap közös jegyvétel esetén a március 8.-i budapesti
előadásra. Aki szeretne csatlakozni, regisztráljon a honlapunkon és
jelentkezzen egy e-maillel turkzene@gmail.com címre)
A nyári szezont ezennel megnyitom – helyzetjelentés és tippek Marmarisból
2011 június 1. | Szerző: izmirli
Az első megállapítás, hogy a tenger nagyszerűen alkalmas fürdőzésre, kellemes a víz, lágyak a hullámok – egyszerűen nagyszerű!
Voltak ugyan esős órák, ami májusban normális, de a hőmérséklet nem esik 25 fok alá és a tenger természetesen nem hűl le ilyen gyorsan – ezt még földrajzból tanultuk.
Az első utunk ilyenkor mindig egy kör autóval a főutcán, hogy megállapítsuk mi minden változott az utóbbi látogatásunk óta: most két új szállodát fedeztünk fel a főutcán. A felfedezés persze itt nem ér véget: új éttermeket is kerestünk. Találtunk is. Ez alkalommal egy gyorséttermet (a 2 McDonalds és 2 Burger King mellett) ami az izmiri Pizza Pizza lánchoz tartozik (mindig a hazait részesítjük előnyben). Már az épület maga is érdekes, a főutcán a strand mellett egy különálló egy emeletes épület csodás kilátással a tengerre és a belváros kikötőjére
és egy nagyon hangulatos terasszal
hangulatos belső térrel
Az étteremben nem csak pizzát, csirkeételeket is lehet rendelni, nagyszerű áron minőséget kaptunk.
Oldal ajánlása emailben
X