Szoval a lanykéréssel kezdödött tavaly majusban. Csaladunk modernnek mondhato, de ahogy Törökorszagban jellemzö, a modern csaladok is szeretnek bizonyos hagyomanyokat megtartani föleg a hazasodassal kapcsolatosakat. Igy a lanykérésre kb. 30-an gyültünk össze a lanyos hazban. A török lakasok altalaban nagyobbak, mint Magyarorszagon, egy ilyen atlagosnak mondhato lakas kb. 110-130 m2 körüli, ugyhogy volt hely böven. Ilyenkor nemcsak a csalad tagjai, de baratok is szivesen latott vendégek. Minél többen vagyunk annal jobb 🙂 Altalaban, ahogy esetünkben is, a fiatalok mar egy ideje ”jarnak” mikor a lanykérésre sor kerül. Persze, föleg keleten a lanykérés elött maximum szülök vagy mas csaladtagok kiséretében lehetnek együtt, de nalunk nem ez volt a helyzet.
A lanykérök (a fiu szülei, testvérei, baratok, és egyéb – szamomra még mindig, az esküvö utan is – ismeretlen rokonok és egy valaki, aki ismeri mindkét csaladot) kötelezöen viragot és bonbont hoztak ajandékba, majd betereltük öket a nappaliba. Ami szamomra nagyon érdekes volt, hogy a török vendéglatasi hagyomanyokkal ellentétben, amikor is vendégségben azonnal teaval, majd késöbb sütivel és ha még mindig birod gyümölccsel, majd ha még mindig ott vagy megint sütivel – teaval folyamatosan – kinalnak, nos ebben az esetben senki még egy pohar vizet se kapott. Viszont ment a beszélgetés mindenröl. Kezdödött a bemutatassal, mindenkit mindenkinek, majd a hogy van? Önök hogy vannak? és Önök hogy vannak? kérdések egész sora hangzott el. Ezutan kb. 2,5 – 3 oran keresztül mindenféle témarol folyt a beszélgetés ugy, hogy közben nem kaptunk se enni, se inni. Voltak bizonyos pontok, amikor a mindkét csalad altal ismert ur el szerette volna kezdeni a szokas szerinti lanykérési mondokajat, de a lanyos apuka még izzasztani akarta öket, igy nem hagyta. Mondtak is a vendégek, hogy kicsit meleg van, folyik roluk a viz, de ez az oly vendégszeretö lanyos csalad tagjait nem különösebben izgatta. Ugyhogy tovabb beszélgettünk. Innivalo nélkül. Aztan eljött a pont, amikor nem lehetett mar tovabb huzni és végre elhangzott a büvös mondat: allahın emri peygamberin kavli ile Nilüfer kızınızı Gürkan oğlumuza istiyoruz . Vagyis Allah és a proféta beleegyezésével megkérjük Nilüfer leanya kezét Gürkan fiunknak. Persze az apanak szolt a mondat, de ö elöször megkérdezte a lanyt, ö mit szol ehhez (hat ugye mit szolna, elöre megbeszélt dolog volt) aztan a feleségét, a lany anyjat is megkérdezte, neki mi a véleménye rola. Amikor mindenki beleegyezett, akkor a közös kézfogasok, kézcsokok az idösebbeknek (az a bizonyos, amikor elöször kezet csokolsz, majd a homlokodhoz emeled a kézfejet) és gratulalasok utan jött végre a hagyomanyos tea, süti, gyümölcslé és az elmaradhatatlan török kavé, amit mindenki cukorral kapott, a völegényt kivéve. Az övé, a hagyomany szerint sos, és meg kell innia. A hazassag elsö probaja 🙂 Majd Nilüfer batyja Levent, aki nem tudott eljönni a lanykérésre, latszolag udvariassagbol, felhivta az ujdönsült völegényt, hogy gratulaljon. A hivas burkolt üzenete persze az volt, mint ahogy parom jelenléte is, aki az egyetlen férfi az apa és a baty mellett a csaladban, hogy ”jol vigyazz a lanyra, mert ha nem betörjük az orrodat” 🙂 Folyt.köv.
Leánybúcsú – ahol a leendő anyósod is jelen van ? 1. rész
2011 január 22. | Szerző: izmirli
Szoval a lanykéréssel kezdödött tavaly majusban.
Csaladunk modernnek mondhato, de ahogy Törökorszagban jellemzö, a modern csaladok is szeretnek bizonyos hagyomanyokat megtartani föleg a hazasodassal kapcsolatosakat.
Igy a lanykérésre kb. 30-an gyültünk össze a lanyos hazban. A török lakasok altalaban nagyobbak, mint Magyarorszagon, egy ilyen atlagosnak mondhato lakas kb. 110-130 m2 körüli, ugyhogy volt hely böven. Ilyenkor nemcsak a csalad tagjai, de baratok is szivesen latott vendégek. Minél többen vagyunk annal jobb 🙂 Altalaban, ahogy esetünkben is, a fiatalok mar egy ideje ”jarnak” mikor a lanykérésre sor kerül. Persze, föleg keleten a lanykérés elött maximum szülök vagy mas csaladtagok kiséretében lehetnek együtt, de nalunk nem ez volt a helyzet.
A lanykérök (a fiu szülei, testvérei, baratok, és egyéb – szamomra még mindig, az esküvö utan is – ismeretlen rokonok és egy valaki, aki ismeri mindkét csaladot) kötelezöen viragot és bonbont hoztak ajandékba, majd betereltük öket a nappaliba.
Ami szamomra nagyon érdekes volt, hogy a török vendéglatasi hagyomanyokkal ellentétben, amikor is vendégségben azonnal teaval, majd késöbb sütivel és ha még mindig birod gyümölccsel, majd ha még mindig ott vagy megint sütivel – teaval folyamatosan – kinalnak, nos ebben az esetben senki még egy pohar vizet se kapott.
Viszont ment a beszélgetés mindenröl. Kezdödött a bemutatassal, mindenkit mindenkinek, majd a hogy van? Önök hogy vannak? és Önök hogy vannak? kérdések egész sora hangzott el. Ezutan kb. 2,5 – 3 oran keresztül mindenféle témarol folyt a beszélgetés ugy, hogy közben nem kaptunk se enni, se inni.
Voltak bizonyos pontok, amikor a mindkét csalad altal ismert ur el szerette volna kezdeni a szokas szerinti lanykérési mondokajat, de a lanyos apuka még izzasztani akarta öket, igy nem hagyta. Mondtak is a vendégek, hogy kicsit meleg van, folyik roluk a viz, de ez az oly vendégszeretö lanyos csalad tagjait nem különösebben izgatta. Ugyhogy tovabb beszélgettünk. Innivalo nélkül.
Aztan eljött a pont, amikor nem lehetett mar tovabb huzni és végre elhangzott a büvös mondat: allahın emri peygamberin kavli ile Nilüfer kızınızı Gürkan oğlumuza istiyoruz . Vagyis Allah és a proféta beleegyezésével megkérjük Nilüfer leanya kezét Gürkan fiunknak.
Persze az apanak szolt a mondat, de ö elöször megkérdezte a lanyt, ö mit szol ehhez (hat ugye mit szolna, elöre megbeszélt dolog volt) aztan a feleségét, a lany anyjat is megkérdezte, neki mi a véleménye rola. Amikor mindenki beleegyezett, akkor a közös kézfogasok, kézcsokok az idösebbeknek (az a bizonyos, amikor elöször kezet csokolsz, majd a homlokodhoz emeled a kézfejet) és gratulalasok utan jött végre a hagyomanyos tea, süti, gyümölcslé és az elmaradhatatlan török kavé, amit mindenki cukorral kapott, a völegényt kivéve. Az övé, a hagyomany szerint sos, és meg kell innia. A hazassag elsö probaja 🙂
Majd Nilüfer batyja Levent, aki nem tudott eljönni a lanykérésre, latszolag udvariassagbol, felhivta az ujdönsült völegényt, hogy gratulaljon. A hivas burkolt üzenete persze az volt, mint ahogy parom jelenléte is, aki az egyetlen férfi az apa és a baty mellett a csaladban, hogy ”jol vigyazz a lanyra, mert ha nem betörjük az orrodat” 🙂
Folyt.köv.
Oldal ajánlása emailben
X