Ki kicsoda a nagy török családban?
2011 február 23. | Szerző: izmirli
A törökök szerint a világ népességének egy jó része török származású: a magyarok a legnyugatibb törökök, az azeriek, türkmének, kazakok, de még az amerikai indiánok is valamikor törökök voltak.
Így tehát a török családban mindenkit a családban betöltött helye / rangja szerint szólítanak. Vagyis a mindennapi életben is élnek ezek a nálunk már csak a családban használatos megszólítások.
A törökök egymást a keresztnevükön szólítják nem csak tegeződés, de magázódás esetén is: ez az oszmán időkből maradt fent, amikor nem voltak vezetéknevek, csak megkülönböztetések pl. Fatih, a pék fia vagy Ali, a kovács fia. Csak nagyon hivatalos megszólításnál szólítjuk a másikat a vezetéknevén. Ezen kívül, még magázódás esetén is a keresztnév használatos: Ali bey vagy Fatma hanım (Ali úr vagy Fatma kisasszony / asszony – ezt nem különböztetik meg).
Engem a szomszéd kisfiú ablanak vagyis nővérnek szólit, mivel idősebb vagyok nála (ez pár év korkülönbség esetén is így van). Én őt szólíthatom evladım-nak vagyis gyermekemnek vagy oğlumnak (ólum) vagyis fiamnak. Ha lány lenne kızım-nek vagyis lányomnak. De ablanak szólítanak a boltban is az eladók, ezzel a tiszteletüket fejezik ki.
Párom barátai yengének hívnak, ami sógornőt jelent, én őket a keresztnevükön szólítom, ha idősebbek esetleg abi-nak, ami bátyot jelent. Ez régebben nem nagyon akaródzott nekem, ma már jobban megy 🙂
Yenge vagyok a párom családjában is az unokatestvéreknek, unokahúgoknak stb. de párom apukájának és anyukájának gelin, vagyis menyasszony (az esküvő után is ez használatos). Ha fiú lennék a feleségem szüleinek damat lennék, vagyis vőlegény, a többieknek enişte, vagyis sógor.
A szomszéd néni teyze (vagyis anyai nagynéni, mert az anyai és az apai ági rokonok között is különbség van a megszólítaásban, ez azért volt / van hogy mindenki tudja a maásik pontos helyét a családban, pl. egy idősebb fiú feleségének több ”joga” volt, mint a fiatalabb fiú feleségének) a szomszéd bácsi amca (amdzsa – apai nagybácsi) vagy dayı (anyai nagybácsi) mikor melyik jön az ember nyelvére.
Ami számomra a legfurcsább volt: ha bemegyek mondjuk ruhát venni (ez elég gyakran előfordul 🙂 az eladót (még ha férfi is) ablam-nak szólítom (vagyis nővérem) ezzel azt jelzem: én a te nővéred vagyok / lehetnék, ennek megfelelően viselkedj velem. Vagyis tiszteletet követelek. Amit meg is kapok.
A legfontosabb: a kardeşim (vagyis testvérem) nagyon gyakran használt megszólítás, elvégre mindenki a NAGY TÖRÖK család tagja 🙂
És még ki tudja mennyiféle sógornő, sógor, feleség testvérének férje stb. létezik, amikről az ember a saját anyanyelvén se tudná micsoda, hát még egy idegen nyelven 🙂
Török Kávéházi Estek: Macarköy, a rejtélyes törökmagyar falu
2011 február 9. | Szerző: izmirli
Érdekel a török kultúra, történelem, gazdasági helyzet, irodalom és egyáltalán minden, ami Törökországgal kapcsolatos?
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a Török Kávéházi Estek programsorozatra.
Az esteken egy-egy Törökországgal kapcsolatos téma szakértőjét hallgathatjuk meg, melyet szabad beszélgetés követ.
A következő est témája: Macarköy, a rejtélyes törökmagyar falu
Meghívott előadó: Margittai Gábor, a könyv szerzője, újságíró
Helyszín: Star Kebab alagsori kávézója (Károly krt és Dob u. sarka)
Dátum és időpont: február 16., szerda, 19.00 óra
A részvétel INGYENES!
Az est többek közt az alábbi témákat öleli fel:
Kik azok a törökországi „macarok”? Tudjuk-e pontosan, hogy honnan
erednek? Mióta élnek Macarköyben? Miben nyilvánul meg „macar”
identitásuk? Mit tudnak Magyarországról? Mit keres egy székelykapu egy dél-törökországi falu főterén?
A beszélgetés után Margittai Gábor „Mi a madzsar?” című könyve, melynek
egyik fejezete Macarköy-ről szól, megvásárolható a helyszínen, a
szerzőtől 2500 forintért.
Izmir nem csak egy város – egy életstílus
2011 február 9. | Szerző: izmirli
A varos, az orszag 3. legnagyobb varosa az Egei-tenger partjan az Izmiri-öbölben fekszik és kb. 4 millioan lakjak.
A törökök szerint Izmir a legmodernebb varos az egész orszagban. A varosnak megvan az az egyedülallo képessége, hogy az ide bevandorlokat integralni tudja. Talan a tengeri levegö, talan az enyhe klima miatt az orszag legszebb lanyai is Izmirböl valok (a szépségversenyeken rendre ök nyernek).
Akarhol jarunk az orszagban a 35-ös rendszamrol egyböl tudni honnan jöttünk, mindig megjegyzik az emberek: Izmir bambaşka (vagyis Izmir teljesen mas). Olyannyira mas, hogy néha gyaur Izmirnek is hivjak a törökök – persze azok, akik nem szeretik 🙂 (a gyaur szot a magyar a törökböl vette at, ahol eredetileg keresztény ellenséget jelentett, ma is hasznaljak a keresztényekre nem ellenséges értelemben). Korabban (a függetlenségi haboruig) görögök laktak nagyrészt a varost, akik természetesen nem muzulmanok voltak.
Izmir az a varos, ahol a mindenhol simitnek hivott pékarut gevreknek hivjuk – innen tudja mindenki honnan jöttünk.
Izmir az a varos, ahol kumrut és boyozt ehetünk a pasaport kikötöben majd este beülhetünk egy teara vagy sörre a Kordon valamelyik barjaba.
3. felvonás – A lagzi
2011 február 9. | Szerző: izmirli
A leanybucsu utani napon megtartottuk az esküvöt.
A szokasok szerint a menyasszony csaladjanak összes (közeli) nötagja elmegy a fodraszhoz, sminket készittet stb. Ez eddig ugy zajlik, mint nalunk DE! az egészet a völegény szülei fizetik. Nekem is mondtak az unokahugok, hogy menjek, de mivel rövid a hajam nem nagyon van szükségem fodraszra a frizura elkészitéséhez, a sminkkel is elboldogulok magam (amugy se szeretem a nagyon erös sminket a török nökkel ellentétben) masrészt a fodrasz a varos masik részén lett volna igy DIY (do it yourself) megoldottam a dolgot.
A fiatalok csaladjai elöre megallopodnak, hogy a par lakasaba ki mit vasarol. Altalaban a konyhat és a haloszobat a lany szülei, a többit a fiu szülei rendezik be. Az eljegyzést a lany szülei alljak, de aztan a fiu szüleinek kell jo mélyen a zsebükbe nyulni: az eljegyzéshez kötelezö az egyköves gyémantgyürü, majd a menyasszonynak ruhakat vesznek és végül a lagzi (ruhaval, fodrasszal stb.), ahol legkevesebb 300-400 vendég van ismerve a török demografiai mutatokat. Mondtak is nekem magyar nöismeröseim, hogy szeretnének ök is egy török férjet maguknak 🙂 Ezt nem nehéz talalni, 72 millio ember él ebben az orszagban és a török férfiak szeretik a magyar lanyokat 🙂
Persze az esküvö napjan derült ki, hogy a nagyon szép harisnya, amit még Magyarorszagon vettem nincs sehol, igy gyorsan lefutottam a következö sarkon lévö harisnyaarushoz, ahol egy még szebbet tudtam venni, persze sokkal olcsobban, mint otthon.
A lagzi a varoson kivül került megrendezésre, kb. 1 ora volt az ut autoval. Mikor megérkeztünk mar elég sokan voltak – mi elöbb terveztünk odaérni, de jo török szokas szerint elkéstünk. Es nem a forgalom miatt.
Mi sajnos kimaradtunk a konvojbol, ami itt ugyanugy szokas. Elöl megy a feldiszitett auto, aminek hatso szélvédöjére a hazasulandok monogramjat vagy neveit ragasztjak egy szivecskében, esetünkben NG és a rendszamra elöre és hatra is egy tablat tesznek: evleniyoruz mutluyuz, vagyis összehazasodunk, boldogok vagyunk 🙂 Mondanom sem kell ezt is a fiu szülei alljak. ( A kép forrasa: http://www.letisyacicek.com)
Odaértünkkor a szokasok szerint az ajtoban az örömszülök üdvözöltek. Majd az egyik unokahug megmutatta a helyünket és mar kezdödött is az ételek felszolgalasa.
Majd bejött az ifju par (itt együtt jönnek be taps kiséretében), elfoglalta a helyét és most jött a döbbenet: egy hodzsa jelent meg (muzulman pap) és a Koranbol kezdett el részleteket felolvasni arabul. Itt az emberek altalaban jarnak Koran iskolaba, ahol megtanuljak olvasni a Korant, de nem nagyon értettük mi mit jelent. En plane nem.
Majd a Koran olvasas utan imara szolitott fel. Hat mindenki nagyon kényelmetlenül érezte magat. Nem azért, mert ez egyaltalan nem szokas az esküvökön, hanem mert az ima helye a dzsamiban van, bizonyos szertartasos mosakodasok utan. Nem beszélve arrol, hogy a nök nem dekoltalt ruhakban, erösen kifestve imadkoznak, hanem fatyollal letakart fejjel és nem a férfiak mellett. De senki nem allt fel és vonult ki, mivel, és most nem nagyon akarok politizalni, majd késöbb, de sajnos mostanaban Törökorszagban divat a létezö vagy nem létezö vallasossagot külsöségekben is demonstralni. Miközben sokan ugy gondoljak a vallas a maganéletbe és az otthonokba valo, nem a nyilvanossagba. Mi mindenesetre nem imadkoztunk, helyette gyakran kortyoltunk az elöttünk allo vizespoharbol.
De nem ez volt az egyetlen jele annak, hogy itt egy muzulman esküvön vagyunk: nem volt ugyanis alkohol. Semmi. Egy pohar sör vagy bor se – a muzulmanok ugyanis nem isznak alkoholt. (Az, hogy a lakossag nagy része muzulman nem jelenti azt, hogy senki sem iszik.) Mi azonban igen. Es bizony néhany tancnal, ahol a zene mar a szamomra nehéz török zene kategoriaba tartozott, a jelenlévö törökök szerint is csak néhany pohar rakı (anizspalinka, amit vizzel higitva isznak, igy fehér szint kap) utan lehet a ritmust eltalalni.
De mi nem hagytuk elrontani a jokedvünket kedvenc unokahugunk esküvöjén ugyhogy tancoltunk, ahogy tudtunk majdnem folyamatosan. A ritmust nem mindig eltalalva. Persze megint a törökök csipömozgasa felülmulta az enyémet, de ez genetika kérdése, ugyhogy nem is gyötröm magam.
Maga az esketés röviddel a föétel utan történt meg. A törökök ilyenkor mar nem huznak gyürüt egymas ujjara, a par mar eleve a gyürüvel az ujjan érkezik a lagziba. Az elsö hitvesi csok az ujdonsült feleség homlokan csattan. Ugyanugy két tanura van szükség, a menyasszony tanuja mondanom sem kell, a parom volt 🙂
Szokas ilyenkor egy piros szalagot kötni a menyasszony derekara, amit a völegény elvag, de nalunk ez nem volt.
Majd atadjak a hazassagi anyakönyvi kivonatot a feleségnek, aki büszkén, taps kiséretében bemutatja a nasznépnek. Ez egy hosszukas piros könyvecske, amibe bekerül a hazasulok adata mellett a fényképük is és a majdan születendö gyermekek adatai is ide kerülnek bejegyzésre.
Ezutan jött az a rész, amire a naszajandékok atadasa szot tudnam hasznalni, bar egészen masképp zajlik, mint otthon: a naszajandék ugyanis vagy pénz vagy arany. Lehet külön az ilyen és hasonlo eseményekre (körülmetélési ünnep, gyermek születése stb.) un. köztarsasag-érmét vasarolni, negyed, fél vagy egészet, melynek külön arfolyama van. Ezeket aztan az ember megtartja, és mikor pénzre van szüksége egyszerüen eladja. Az arany mindig jo befektetés, különösen az ingatag török lira mellett. Az érméket egy piros szalag és a jellegzetes vigyazo kék szemet abrazolo gyöngy kiséretében tüzik fel.
Szoval ezzel az ajandékkal felszerelkezve az ember beall a sorba, ami a fiatal parhoz vezet, hogy feltüzhesse ezt az aranymedalt vagy a pénzt a menyasszony vagy a völegény nyakaba akasztott fehér selyemszalagra. Külön erre a célra all valaki mellettük és tartja a gombostüket, mert ugye azt senki nem hoz magaval. (Persze sokan hoznak arany karkötöt vagy nyaklancot, amit mind raadnak a menyasszonyra vagy völegényre (ilyenkor mar férj és feleség). Mi természetetesen a menyasszony szalagjara tüztük az aranyat, lévén a menyasszony vendégei voltunk. Képzeljük el, amikor 5-600 vendég van a lagziban, a parnak végig kell allnia, mig az összes atadja az ajandékot, fényképezkedik, puszi stb.
Az ajandékok atadasa utan következett a több emeletes torta majd a közös tancok: az ifju ara vagy férj a zenészek altal külön felkérte a szüleit, majd a testvéreit, sogornöit stb. egy-egy tancra, végül az orszag majdnem minden részére jellemzö tancok következtek, elvégre egy lagzira, ahogy nalunk is az orszag minden részéböl összegyülik a csalad – és ez az orszag joval nagyobb, mint Magyarorszag, kb. 30 kisebbséggel, sajat tancokkal, szokasokkal.
Igy történt, hogy a kaukazusi (kafkas) tancot megtanultam.
Leánybúcsú – ahol a leendő anyósod is jelen van ? 2. rész
2011 január 26. | Szerző: izmirli
A lanybucsura a mi esetünkben a lanyos hazban került sor, de hallottam mar olyanrol is, hogy egy hamamba mentek ünnepelni.
A lanybucsut törökül kına gecesi-nek (kina gedzseszi) hivjak, amit ha szo szerint forditunk henna estnek hivhatnank, mivel ilyenkor hennaval kenik be a tenyerüket, néhol az ujjaikat is, amitöl jellegzetes vöröses szint kap. Ugy tudom a hennatol vörös kéz istentöl megaldott allapot (a seregbe menö fiuknak is szoktak hennat kenni a kezükre).
Az unokahugok (többen is vannak) mondtak ugyan, hogy normalis, hétköznapi ruhaban menjek, de ök ugy kiöltöztek és ugy ki voltak festve, azt hittük hirtelen, hogy mar az esküvöre jöttünk. Ez is része a törökökre oly jellemzö tulzasoknak 🙂
Ilyenkor az a szokas, hogy a férfiak elviszik a lanyokat, asszonyokat a helyszinre, majd értük is mennek. Az én parom, lévén a lanyos hazban tartottuk a lanybucsut ott is maradt az unokahug édesapjaval – meg persze segitett nekem az elején, hogy mit is csinaljak, bar ö se tudott sokat, soha nem volt lanybucsun, ide csak a nök hivatalosak.
Szoval vartunk-vartunk, közben megvacsoraztunk, mig végre megjöttek a vendégek: hat volt nagy csodalkozas a részemröl, mikor a völegény huga, unokahugai, anyja majd összes nagynénje megjelent.
Milyen lanybucsu az, ahol az édesanyad mellett a leendö anyosod is jelen van???
Az elsö csodalkozast egyre több követte….
A nappaliban körben helyet foglalva a szokasos hogy van? és Ön hogy van? majd az Önök hogy vannak? ismételt kérdések hangzottak el. Eddig ismerös volt.
Majd egyszer csak bekapcsoltak a zenét és az összes lany és asszony elkezdett tancolni: Törökorszag minden tajarol eltancoltak egy tancot – kb. 2 oran keresztül csak tancoltunk – mert persze az idegen lanynak is tancolnia kellett (a hastancom közel se volt olyan jo, mint az övék).
Majd jött a lényeg: a menyasszony egy jellegzetes piros ruhaba öltözött, fatyollal letakarva és ugy jött be a szobaba és ült a szoba közepére egy székre.
A hennat mar elötte összekeverték vizzel, igy kenhetö allapotuva valt, illata jellegzetes, mint a frissen vagott fü. Ezt a hennat egy talcara tették, köréje gyertyakat, amiket meggyujtottak, és ezt a talcat hoztak a menyasszony utan miközben énekeltek.
Miutan elénekeltek néhany dalt, amik altalaban arrol szoltak, hogy a menyasszonynak el kell hagynia a lanyos hazat (van olyan menyasszony is, aki ilyenkor sir) a hennat a menyasszony tenyerébe kenték:
Ezt a hennat aztan egy szalvétaval betakarjak és orakig a tenyérben kell lennie, hogy a jellegzetes piros szinü legyen töle a bör. Ez majd csak 8-10 nap mulva kopik le.
Minden jelenlévö kapott egy szépen becsomagolt hennat (tovabba mogyorot és egy kendöt ajandékba, amiket egy jellegzetes kosarban hozott a fiu csaladja) és aki akarta bekenhette a tenyerét vagy akar az ujjait hennaval. Igy történt, hogy életem elsö hennaja befogta a tenyerem.
Leánybúcsú – ahol a leendő anyósod is jelen van ? 1. rész
2011 január 22. | Szerző: izmirli
Szoval a lanykéréssel kezdödött tavaly majusban.
Csaladunk modernnek mondhato, de ahogy Törökorszagban jellemzö, a modern csaladok is szeretnek bizonyos hagyomanyokat megtartani föleg a hazasodassal kapcsolatosakat.
Igy a lanykérésre kb. 30-an gyültünk össze a lanyos hazban. A török lakasok altalaban nagyobbak, mint Magyarorszagon, egy ilyen atlagosnak mondhato lakas kb. 110-130 m2 körüli, ugyhogy volt hely böven. Ilyenkor nemcsak a csalad tagjai, de baratok is szivesen latott vendégek. Minél többen vagyunk annal jobb 🙂 Altalaban, ahogy esetünkben is, a fiatalok mar egy ideje ”jarnak” mikor a lanykérésre sor kerül. Persze, föleg keleten a lanykérés elött maximum szülök vagy mas csaladtagok kiséretében lehetnek együtt, de nalunk nem ez volt a helyzet.
A lanykérök (a fiu szülei, testvérei, baratok, és egyéb – szamomra még mindig, az esküvö utan is – ismeretlen rokonok és egy valaki, aki ismeri mindkét csaladot) kötelezöen viragot és bonbont hoztak ajandékba, majd betereltük öket a nappaliba.
Ami szamomra nagyon érdekes volt, hogy a török vendéglatasi hagyomanyokkal ellentétben, amikor is vendégségben azonnal teaval, majd késöbb sütivel és ha még mindig birod gyümölccsel, majd ha még mindig ott vagy megint sütivel – teaval folyamatosan – kinalnak, nos ebben az esetben senki még egy pohar vizet se kapott.
Viszont ment a beszélgetés mindenröl. Kezdödött a bemutatassal, mindenkit mindenkinek, majd a hogy van? Önök hogy vannak? és Önök hogy vannak? kérdések egész sora hangzott el. Ezutan kb. 2,5 – 3 oran keresztül mindenféle témarol folyt a beszélgetés ugy, hogy közben nem kaptunk se enni, se inni.
Voltak bizonyos pontok, amikor a mindkét csalad altal ismert ur el szerette volna kezdeni a szokas szerinti lanykérési mondokajat, de a lanyos apuka még izzasztani akarta öket, igy nem hagyta. Mondtak is a vendégek, hogy kicsit meleg van, folyik roluk a viz, de ez az oly vendégszeretö lanyos csalad tagjait nem különösebben izgatta. Ugyhogy tovabb beszélgettünk. Innivalo nélkül.
Aztan eljött a pont, amikor nem lehetett mar tovabb huzni és végre elhangzott a büvös mondat: allahın emri peygamberin kavli ile Nilüfer kızınızı Gürkan oğlumuza istiyoruz . Vagyis Allah és a proféta beleegyezésével megkérjük Nilüfer leanya kezét Gürkan fiunknak.
Persze az apanak szolt a mondat, de ö elöször megkérdezte a lanyt, ö mit szol ehhez (hat ugye mit szolna, elöre megbeszélt dolog volt) aztan a feleségét, a lany anyjat is megkérdezte, neki mi a véleménye rola. Amikor mindenki beleegyezett, akkor a közös kézfogasok, kézcsokok az idösebbeknek (az a bizonyos, amikor elöször kezet csokolsz, majd a homlokodhoz emeled a kézfejet) és gratulalasok utan jött végre a hagyomanyos tea, süti, gyümölcslé és az elmaradhatatlan török kavé, amit mindenki cukorral kapott, a völegényt kivéve. Az övé, a hagyomany szerint sos, és meg kell innia. A hazassag elsö probaja 🙂
Majd Nilüfer batyja Levent, aki nem tudott eljönni a lanykérésre, latszolag udvariassagbol, felhivta az ujdönsült völegényt, hogy gratulaljon. A hivas burkolt üzenete persze az volt, mint ahogy parom jelenléte is, aki az egyetlen férfi az apa és a baty mellett a csaladban, hogy ”jol vigyazz a lanyra, mert ha nem betörjük az orrodat” 🙂
Folyt.köv.
Hogyan tanulok törökül?
2011 január 18. | Szerző: izmirli
Mostanra kb. tarsalgasi szintre jutottam el ugy, hogy nem jartam semmilyen tanfolyamra, ezt most tervezem, mert szeretnék szépen és valasztékosan beszélni.
A tarsalgasi szint annyit jelent nalam, hogy a mindennapi beszéd 90-95%-at értem és el is tudok beszélgetni mindennapi témakrol.
Es hogy hogyan kezdödött?
Hat, mint a gyerekeknél: elöször értesz aztan beszélsz. Es ebben nagy segitségemre voltak a végeérhetetlen török sorozatok (amik azért jobbak, mint a brazilok 🙂 Ezeknek ugye rém egyszerü a cselekménye és igy a dialogusok se szolnak többröl, mint hogy Fatma szereti-e Selimet és ha igen, akkor Selim miért nem kérheti meg a kezét (hat mert Fatma szülei ugye mast néztek ki férjnek). Aztan a terv, hogy akkor ök megszöknek, de a 2456. részig csak tervezgetik, mert ugye mindig közbejön valami stb. stb.
Na, jo ez sarkitas, mert vannak jo sorozatok is, persze azok kicsit bonyolultabbak. A CSI török valtozatat mar nehezebben értem meg, pedig az tényleg nagyon jo 🙂
Viszont itt egy rész nem 25 hanem 90 perces és ahogy leadjak az uj részt masnap mar a Youtubon is fent van 10 perces részekben, hogy a vilag barmely tajan élö törökök a vilagért se maradjanak le egyetlen részröl se.
Szoval ezekböl sokat tanul az ember az elején.
Aztan a dalok. Abszolut kedvenc Tarkan 🙂 de nagyon sok nagyon jo zenész van, akik dalainak érdemes megkeresni a szövegét és probalni lefoditani. De nem csak popzenészek, hanem un. türkücü, (ejtsd: türküdzsü) vagyis népzenét elöado énekes is sok van, akiket szintén szeretek és tovabbi kedvencem néhany arabeszk elöado is. Ugyhogy a paletta nagyon széles.
Egyik kedvenc arabeszk dalom egy nagyon jo sorozatbol tele nagyon jo szinpadi szinészekkel
Hiaba a dalokat a törökök mindenhova becsempészik: legyen az talkshow, fözöshow (!) mindenhol elénekelnek egy-két dalt 🙂 Szilveszterkor éjfél utan nem a himnusz vagy a köztarsasagi elnök beszéde megy a tévében, hanem hastanc és arabeszk 🙂
Es egy masik.
Ennek az elöadonak a kazettajat 4 éve kaptam egy baratomtol és egész nyaron ezt hallgattam a kocsiban. Mikor a parom meghallotta, nem akarta elhinni, hogy egy europai Orhan Gencebayt hallgat :DD Az összes baratjanak elmesélte 🙂
Dehat mi nagyon hasonlitunk rajuk 🙂
Es végül az a banda, akik Törökorszagot az idén az Eurovizios dalversenyem képviselik (nem ezzel a dallal): yüksek sedakat.
Ezek a modszerek kezdetben jok arra, hogy egy jo erös alapszintre eljusson az ember. Illetve még arra, hogy a török szolasok, kifejezések egy részét megtanulja, mert ezeket hiaba keresi a szotarban, nem nagyon talalja. Viszont a sorozatban a cselekményböl azért ki lehet talalni. Illetve még arra, hogy kész mondatokat megtanuljunk. Az mindig jobb, mint szavakat tanulni.
Olyankor szokott régebben problémam lenni, amikor mondjuk fözni akarok, talalok egy magyar receptet a neten, de a füszerek nevét ugye nem tudom törökül. Na, ilyenkor jo az internet.
Ugy kezdem, hogy a magyar füszer nevét beirom a wikibe. Jo esetben van angol oldala is annak a szonak (legjobb esetben török is) és igy megvan az angol szo (ha esetleg addig nem tudtam volna, mert angolul elég jol tudok). Eddig még egyszerü.
Ezutan jön az angol-török szotar, ahol szintén elég rendesen el lehet akadni, mert egy angol szonak több török megfelelöje is lehet – és itt jön a trükk: mondjuk kivalasztom az elsöt és beirom a török googl-ba csak ugy. Ekkor a sok talalat közül probalok recepteket kivalasztani, ehhez ugye valamennyire kell mar tudni a nyelvet. Ha nincs recept, akkor valoszinü, hogy a szotarbol nem az elsö szo jo a füszer megnevezésére. Igy jöhet a masodik stb.
Ha megvan a szerintem jo végeredmény jön az abszolut kontroll: megkérdezem a paromat, hogy ha ezt a szot mondom neki, tudja-e miröl beszélek. (Ilyenkor angol és török keveréknyelvvel megbeszéljük miröl is van szo. Az utobbi idöben magyar is kerül bele, mivel parom egyre több szot tud magyarul.) Ha igen, akkor mehetek a boltba megvenni. De persze gondosan felirom egy papirra.
Igy aztan lassan az ember megtanul olyan füszereket is, mint koriander, mustarmag stb. vagy éppen a keményitöt, poréhagymat, csicseriborsot. (Egy altalam igy leforditott recept, amit elég gyakran készitek.)
Ugyanez a helyzet mas szavakkal is. A szotarak sokszor ostobasagokat irnak, igy jobb körüljarni, hogy tényleg azt hasznaljak-e a valo életben.
Tömegközlekedés
2011 január 11. | Szerző: izmirli
Kezdjük a legrosszabbal, vagyis azzal, amit én utalok és haladjunk a legmodernebb felé.
Izmirben, nagyvaros lévén (az orszag harmadik legnagyobb varosa Isztambul és Ankara utan) sokféle tömegközlekedési eszközzel talalkozik az ember lanya lépten nyomon. Amit én a legjobban utalok az a dolmuş (ejtsd dolmus) magyarul iranybusznak lehetne forditani. A dolmuş törökül azt jelenti megtelt, ugyanis ezek csak akkor indulnak, ha tele vannak, tehat az ember lanya az indulo allomason var néhany percet.
Ezek a dolmuşok minibuszok, de lattam mar midit is, amik egy meghatarozott utvonalon közlekednek és mindenhol megallnak, ahol leintik öket. Ez ugye tilos (lenne), mert ezek is csak a hivatalos megallokban allhatnanak meg, de nem foglalkoznak vele a soförök. Ha persze rendört latnak, ami elég gyakran elöfordul azon az utvonalon, amin pl. én közlekedek (illetve mar csak közlekednék, mert közben megnyitottak tölünk nem messze a metrot, de erröl késöbb) akkor nem allnak meg, különben a rendör megbünteti öket. Kedvesem persze mindig mérgelödik, hogy ebben az orszagban senki sem tartatja be a törvényeket és ez is persze a kormany hibaja – dehat fejétöl büzlik a hal ugye. Egyébként igaza van ( a közeli csaladban van közlekedési rendör, aki egykoron egy varos rendörfönöke is volt, ugyhogy szerinte is régebben jobb volt a helyzet – dehat az egész csalad megrögzött ellenzéki ). Egyszer dolmuşsal jött haza és a soför rengeteg utast vett fel, söt még be is szolt az utasoknak, akik figyelmeztették, hogy ezt nem tehetné. Hazaért és felhivta a rendörséget, bemondta a rendszamot és hogy melyik iranyba megy a dolmuş. Gondolom meg is büntették.
Ö mindig nevelni szeretné a népet 🙂
Szoval a dolmuş egy rettenetes öskori talalmany. Régen, amikor kialakult, persze szükség volt ra, na de ma? Ezek ugyanis nem tartoznak bele az önkormanyzat altal üzemeltetett közlekedési halozatba, tehat a varosi buszokon hasznalt zseton vagy kartya nem érvényes rajuk ( a rendszerröl kicsit késöbb irok). Vagyis: ezek kvazi taxis engedélyt kapnak egy meghatarozott utvonalra és a buszon fizetünk. DE HOGYAN!
Utazo kimegy az ut szélére, hogy leintse az utiranynak megfelelö dolmuşt, ami azért elég gyakran közlekedik. Jön is egy, felszall (jo esetben talal ülöhelyet – persze allo utast tilos szallitani, de ezzel is csak akkor foglalkoznak, ha rendört latnak – vagyis ha annyi utasa van, amennyi ülöhely akkor nem vehetne fel több utast). Szoval leül ES a pénzt a többi utastarsaival elöreadatja, valahogy igy: megbökdösi az elötte ülö vallat, majd azt mondja: egy fö, xy allomasig, elöreadna kérem? Es ekkor az utastars elöreadja a pénzt a soförig (ha hatul ül az ember, akkor az egész buszon végigmegy a hullam), majd a visszajaro ugyanilyen modon jut el hozza.
Es SOHA nem csal senki, a soför mindig tudja ki fizetett. Ez persze elég veszélyes mutatvany is, hiszen a soför igy nem csak vezet, de pénzt szamol, visszaad és a visszapillanto tükörben figyeli ki az, aki még nem fizetett. Ja, és közben vezet, mint az örült. 
Majd ha jön a megallo a soför elöre jelzi: xy megallo, van leszallo? Ha van csak annyit mond az utas ”evet” vagyis igen, vagy van ami törökül var. Ha a soför nem jelzi elöre a leszallot, akkor a megallo elött kicsivel beleorditja az utas a levegöbe, hogy a soför jol hallja az éppen a radioban üvöltö legujabb török popsztar legujabb dala közben, hogy alljon meg egy alkalmas helyen! (Alkalmas hely!! Nem megallo, hanem barhol, ahol alkalmas! Na, most az ”alkalmas” fogalma nem egyezik a mi alkalmasnak vélt helyünk fogalmaval, ugyanis a négysavos föuton is siman megall barhol, nem zavartatja magat – ha nincs rendör persze.)
A modernebb dolmuşsoförök néha alkalmaznak valakit a dolmuşon, aki beszedi a viteldijat, igy ezeken kicsit nyugodtabban ülhet az ember, a soför végülis csak vezet, massal nem kell foglalkoznia. Persze az is életveszélyes tud lenni. (A törököknek a miénknél sokkal kisebb a veszélyérzete eddigi meglatasom szerint.)
A viteldijat minden esetben központilag szabalyozzak, tehat nincs egymas ala igérgetés a dolmuşok között.
Ezeket a dolmuşokat probaljak visszaszoritani a varosokon belül, inkabb az alvovarosok és a nagyvarosok közti közlekedésre akarjak hasznalni, hogy aztan, aki bejön az agglomeraciobol dolgozni a varosba szalljon at metrora, buszra, hajora.
Tehat ez az a rendszer, amit utalok hasznalni.
Aztan van ennél egy kicsit jobb dolmuş, amit ugy hivnak taxi dolmuş. Ez egy személyauto (csak nem sarga, mint a taxik, hanem fehér) és szintén meghatarozott utvonalon közlekedik. A tetején, mint a taxik esetén, feltüntetik, melyik két varosrész között szallit utasokat. Ezeknek is van megallojuk, ahol utasra varnak. Ha összegyülik 2-3 fö mar indulnak is. Kicsit dragabb, mint a dolmuş, de olcsobb, mint a taxi, szintén központilag megallapitott tarifaval. Ezzel nem sok szerencsém volt, mivel ott, ahol mi lakunk nem közlekedik ilyen.
Na, és a kedvenc az önkormanyzati tömegközlekedés. Talan most sokan csodalkoznak, de itt nagyon jol szervezett a dolog (egy-két dolgot leszamitva).
A rendszer alapja az un. kentkart (szabadon forditva varoskartya). 
Ez tulajdonképpen egy telefonkartya nagysagu chippel ellatott feltölthetö kartya. Minden tömegközlekedési eszközön felszallaskor (buszon), vagy a felszallas elött (metron, hajon) a kartyat egy nagyméretü kartyaolvasohoz kell tenni, ami automatikusan leveszi a viteldijat. Igy nem fordul elö bliccelés. 
Amikor a leolvaso leveszi a pénzt, kiirja mennyit vett le és még mennyi van rajta (a képen egy ilyen leolvaso lathato hasznalat közben egy buszon). Ugyanis a következö 90 percben barmennyi atszallas barhova, a rendszeren belül ingyenes. A kartyakat nagyon sok helyen fel lehet tölteni (ujsagarus, kicsi vagy nagyobb boltok, metromegallok stb.) de ujabban a metroban automatakat is lattam erre a célra. Egy ut 1,7 Lira (1 EUR = 2 Lira).
Ha valakinek nincs kentkartja, akkor zsetont kell venni, de akkor dragabb az utazas. Tehat mindnekinek kentkartja van.
A rendszer nagyon jol müködik és ezaltal az üzemeltetök is értékes statisztikai informaciokhoz juthatnak, hogy jobbitsak a rendszert. Es jobbitjak is. A buszközlekedés és az abszolut kedvenc a hajoközlekedés 
(Izmir egy nagy öbölben fekszik és a kikötök között rendszeresen közlekednek személyszallito hajok, az öböl két vége között pedig autokat is szallito komp) mar eddig is nagyon jo volt, de mikor idekerültem még csak egy metro volt, ma mar 3 van és épül a 4. és 5. is. A metrot szeretem a legjobban: pontos, kényelmes, modern kocsikkal és ami a legjobb nagyon tiszta. A metroban ugyanis biztonsagi örök vannak (nem csak a bejarati kapuknal, hanem a peronoknal is) mivel tilos enni és inni és természetesen szemetelni. Ugy tudom, bar nem néztem utana, hogy egyszer az izmiri metrot a vilag legtisztabb metrojanak valasztottak.
Az elején emlitettem, hogy nemrég (decemberben) nyitottak meg a metrot nem messze tölünk, igy most 1 ora alatt a reptérre tudunk érni, ami nagyon jo (a reptér pont a varos masik felén van). Mi annyira örültünk a metronak, hogy néha esténként felszallunk ra és bemegyünk a belvarosba, hogy egy teat megigyunk a Kordonon – ez Izmir hires tengerparti sétanya tele kavézokkal, ahol télen a teraszon lehet teazni (bar ezt mashol is meg lehet tenni, annyira enyhe az idö).
Amit viszont hianyolok a rendszerben az a menetrend. A buszmegalloban ugyanis nincs kiirva melyik busz közlekedik arra (ennek csak az interneten tudtam utananézni) és nincs menetrend sem. Ezt mondjuk lehetne javitani.
Így kezdődött …
2011 január 9. | Szerző: izmirli
Egy barátnőm vetette fel a napokban – miutan érzékletesen és szerinte viccesen elmeséltem neki egy itteni török, elég unalmas és alkohol nélküli lagziban valo részvételemet – hogy irhatnék otthoni ujsagokba itteni élményeimröl vagy ha azt nem is hat csinaljak blogot.
Akkor elkezdtek szarnyalni a gondolatok… eszembe jutottak apro, vicces vagy éppen furcsa történetek, amik az elmult 8-9 évben történtek velem itt vagy amikröl csak hallottam. Mar gondolatban meg is fogalmaztam hogyan lehetne izgalmasan, mégis az europai fülnek érthetöen elöadni hogyan is élünk itt közel 72 millioan (vagy inkabb minusz egy fö, hiszen nekem – még – nincs török allampolgarsagom, de a szivemben a magyar mellett töröknek is érzem magam, olyan 70-30%-ban a magyar javara 🙂 Ez itt nem is furcsa senkinek, mindenki elfogadja, hogy egy idegen is érezhet ”törökül” ).
Az ”itt” az én esetemben Törökorszagot, azon belül is Izmirt, ezt a hatalmas (közel 4 millios) modern és elbüvölö mediterran, tengerparti varost jelenti. Aki bövebbet szeretne tudni rola, nézze meg a Wikipédiat vagy egyszerüen irja be a gugliba Izmir. Hihetetlen mediterran hangulat …
Engem folyamatosan lenyügöz ez a varos leginkabb azzal, hogy a (még bennem is élö) elöitéletek ellenére mennyire modern és mégis emberi.
Furcsa dolog ez, attol függ milyen szemszögböl latjuk: paromnak (aki vérbeli izmiri vagy törökül izmirli, itt született és az elsö egyetemet leszamitva itt éli egész életét, ha 1 hétnél tovabb van Europaban vagy Amerikaban nem nagyon birja, vagyik vissza 🙂 tehat az ö legnagyobb aggodalma velem kapcsolatban, ha kimegyek az utcara az, hogy az itteni férfiak ne bamuljanak (sok az öküz vagyis a szo szerinti forditasban ”ökör” itt, szerinte) vagy hogy udvariasak legyenek velem a metron, engedjenek elöre stb. Mindig meg is kérdezi, ha hazaérek, hogyan zajlott az utazas, illedelmesek voltak-e velem stb. Ez szamomra elég furcsa volt az elején, hiszen ha Budapesten sétalnék egyedül valoszinüleg nem ez lenne a legnagyobb problémam, sokkal inkabb az, hogy kirabolnak-e vagy megeröszakolas nélkül hazaérek-e…. Az elején elég rendesen meg is ijesztett vele, mondvan Izmir nem biztonsagos stb. de aztan mikor rajöttem, hogy nala ez ”csak” ezeket jelenti, azota sokkal nyugodtabb vagyok.
Eurovision 2011 – Íme a török dal
2011 február 25. | Szerző: izmirli
Ma mutattak be a 2011-es Eurovizios dalversenyen részt vevö Törökorszag szineiben indulo Yüksek Sadakat versenydalat.
Szerintem nagyon jol sikerült!
Oldal ajánlása emailben
X